1.Naskalat-túra

A gyimesi EKE Vándortábornak ez a túrája a Csíki-havasok egyik legmagasabb csúcsát – mely a hegység északi gerincén található –, illetve környékét ismerteti meg a résztvevőkkel.

A Naskalat vonulata, mint a hegység főgerince, vízválasztó az Olt (Erdély) és a Tatros (Moldva) vízrendszere között. Turistaszempontból megemlítendő, hogy ezen a gerincen vezet a Kárpátok főgerincének piros sávos túraútjelzése.

A gyeppel borított hegyhát csodálatos panorámát biztosít a természetjárónak, ezért a környék egyik leglátogatottabb turistahelye. A táj szépségét fokozza a karsztos felszín és formakincs. Az északra található Hagymás-hegység kristályos alapkőzetei és a rátelepült mészköves üledéktakaró folytatódik déli irányban a Csíki-havasok északi gerincén, hangsúlyozottan a naskalati részen.

A gyalogtúránk kiindulópontjához autóbusszal érkezünk. A Tatros folyásával megegyező irányban végighaladunk Gyimesfelsőlokon, majd Középlokon. Gyimesfelsőlokon az út mindkét oldalán láthatjuk az 1942-ben épült, volt magyar királyi 32. székely határvadász-zászlóalj székhelyéül szolgált kaszárnyákat.

A Tatros völgyét elhagyva balra térünk le a főútról, és a fő vízfolyást tápláló Hidegség-patak völgyén haladunk felfelé, mely völgy lakott település a többi gyimesi völgyhöz hasonlóan, és Gyimesközéplok községhez tartozik. Bal oldalon elhagyjuk a Bánd-, a Kovás- és a Szalamás-patak völgyét (Hidegség településrészeit) és megérkezünk a Jávárdi-patak szádához, gyalogtúránk indulópontjához (840 m tengerszint feletti magasság).

A Naskalat és Hutupó magaslatok között húzódó völgyben található kövezett út – melyen több km-t fogunk gyalogolni – a Terkő-mezőn keresztül Balánbányára visz, és bár megyei útnak van minősítve, de személyautóval nem járható. Egyben turistaút is piros kereszt jelzéssel. A völgy hosszan be van építve, az út mentén gyakran találkozunk kékre meszelt régi, autentikus gyimesi faházakkal.

Már gyalogtúránk legelején találkozunk mészköves geológiai formációkkal, és ahogy haladunk felfelé, egyre gyakoribb lesz ezek látványa. Körülbelül egyórányi gyaloglás után ritkulnak a házak, és elérkezünk arra a pontra, ahol volt a Jávárdi-vízesés, de túralejáró kiszállásunkkor szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a tavalyi nagy esőzés nemcsak a helység hídjait, hanem a vízesést is javíthatatlanul megrongálta.

Az út meredekebbre vált, a kapaszkodón helyenként fenyő és lombhullató facsoportosulások nyújtanak hűsülést a túrázónak. A völgy két oldalán erdőrészek és havasi gyep váltja egymást, a tisztásokon felbukkan egy-egy nyári szállás.

A patak folyása kisebb szurdokká változik, és mélyen az út alatt marad. Helyenként eltűnik, és újra felbukkan. Mikor újra egy szintre kerülnek, már közel a Jávárdi-patak szurdoka. Ez a közel 200 m hosszú, mészkőbe vájt „szorosocska” ízelítőt nyújt a karsztvidék formavilágáról, van itt üreg, hasadék, vízlépcső, víz vájta üst, olyan igazi vad vidék.

Kiérve a szurdokból elhagyjuk a Terkő-mezőre vivő utat, és egy erdei úton – bal irányba haladva – becsatlakozunk a Hagymásról jövő főgerinc túraútba. Kiérve a gerincre, elénk tárul a környező vidék szépsége.

A Dánfalvi Naskalat mezejére érve – reményeink szerint – meglátogatjuk a dánfalvi esztenát, sajtkóstolás közben tudakolózunk, hogy jár-e a medve, és hogy unalmas-e az élet fenn a hegyen, távol az asszonytól. A pihenő után felkapaszkodunk a Dánfalvi Naskalat csúcsa alá, innen az ösvény hosszan nyúló hegygerincen halad tovább egymással váltakozó havasi legelőkön és erdőfoltokon át. Az utolsó erdőrészből kiérve elénk tárul a Naskalat „háta”, erre kell felkapaszkodnunk.

A Naskalat tetején, 1553 m tengerszint feletti magasságban újabb pihenőt tartunk egy körbetekintés és ebéd erejéig. A panoráma csodálatos, délről indulva az óramutató járásával megegyezően a következők láthatók: távol a Tusnádi-szoros, előtte a Somlyó hegye, közelebb a Csíki-havasok vonulata, nyugatra a Csíki-medence, mögötte a Hargita-hegység, északabbra a Görgényi-havasok és a Gyergyói-havasok déli magaslatai, északra a Hagymás-hegység, keletebbre a Csalhó-hegység, majd keleten a Tarkő-hegység vonulatai, közvetlen előttünk a Hidegség és Jávárdi benépesített völgye, délebbre a Csíki-havasok szerteágazó gerincei, völgyei.

Az út folytatásaként érintjük a Szalamás-tetőt (1551 m), majd a széles gyephavason ereszkedünk a Kondra-keresztig. Ezen a szakaszon az izgalmat a túraút közelében létesített néhány esztena buzgó pásztorkutyái fogják biztosítani.

A Kondra-kereszt közelében felállított 32. határvadász emléktáblánál újabb pihenőt tartunk, és emlékezünk az itt zajlott II. világháborús eseményekre.

Ezen a helyen elválunk a piros sávos főgerincjelzéstől, és folytatjuk utunkat déli irányba a Háromkő felé. Ezt elhagyva egy meredek, de rövid ereszkedőn rátérünk az Antalok patakára vivő, kék kereszttel jelölt havasi útra. Előttünk a gyimesi völgy települései, mögötte a gyimesi gerinc vonulata látszik. Elhaladunk egy nyári szállás mellett, ha ott találjuk a gazdát, egy rövid „tapasztalatcsere” erejéig pihenőt tartunk.

Utunkat folytatva bekanyarodunk az erdőbe, és egy meredek, köves úton leérünk az Antalok-pataka nevű településre (830 m tengerszint feletti magasság).

A túranapot régi jó szokás szerint zárjuk, majd buszra ülve visszautazunk a táborba.

Túravezetők: Nagy Attila, Pászka Ervin