4.Kósteleki Zarándoklat Rupert Mayer nyomában

Túránk, a táborhelyről busszal indulva, az egyik legeldugottabb és legszebb csángó településen kezdődik. Miután autóbuszunkkal Ágasnál a főútról letérünk a Szulca völgye felé (616 m), a falu szélénél áthaladunk a Piricske-tető alatti egykori vámnál, a Szulca- és a Sólyomtár/Piricske-patak találkozása fölötti hídon. Itt rövid történelmi tájékoztató után, beérve a Szulca-patak szorosába, az erdős völgy összeszűkül, majd elérünk egy nagyobb patakvölgyet, a Kis-Kotumbát, az egykori orosz hadiutat.

Továbbindulva a völgy még szűkebb lesz a Piricske-tetőről lefutó mellékgerincen. Ahol a völgy újra kiszélesedik, a Keresztes- és a Borda-patak beömlésénél, az első világháború idején ott zúzta szét lábát egy gránátlövedék annak a német jezsuita tábori lelkésznek, Rupert Mayernek, akinek az emlékére szerveztük ezt a zarándoklatot.

Innen aki szeretne, az tehet egy kitérőt, vagyis felkapaszkodhat az emlékmű fölötti meredek hegyoldalon arra a helyre, ahol az egykori tábori korház állott, ahol amputálták az atya lábát. Innen autóbusszal megyünk a Magyar Házig, ahol szivélyes fogadtatásban lesz részünk. A házat az a  Vaszi Levente pedagógus működteti, aki 2014-ben elnyerte a Fölszállott a páva közönségdíját, és aki a családjával együtt az itteni magyar közösség összetartó kovásza. A katolikus templom mellett kimászunk a Hosszúsaroknak nevezett hegyoldalon, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik majd a környező hegyekre. Egy ideig nem túl nagy emelkedőn, kényelmes ösvényen haladunk, miközben szemtanúi lehetünk néhány, majdnem teljesen romba dőlt tanyai ház szomorú sorsának. Ezek is bizonyítják, hogy a nehéz megélhetés miatt mennyire elhúzódnak a lakók erről a gyönyörű helyről. Következik egy erdőrészen áthaladó, eléggé meredek ösvény, mely a nyári forróságban jó hűsülést nyújthat. Félórai gyaloglás után ismét egy tisztásra érünk, ahonnan már egyre jobban tágul a láthatár.

Itt egy kis földrajzi ismertető után jöhet egy szendvics, csoki, hogy jobban bírjuk az előttünk álló, eléggé meredek erdei ösvényen való felkapaszkodást. Áthaladva a Kosteleki dombon, a Béres-havas (1413 m) irányába tartunk. Kiérve az erdőből, már látjuk a távolban a Tarkő-hegységet, melyből kiemelkedik a Tarhavas gerince, mögötte a Gosman-hegységgel. Közben kiérünk a Csíki-havasok mellékgerincére, ahol becsatlakozunk a sárga sávval jelölt útba.

Itt ebédszünetet tartunk a fenyőfák árnyékában, majd elindulunk a Hosszú-havason (1405 m) át a Bot-havas irányába. Utunk nagy része nyílt gerincen halad végig, s így szinte egész nap gyönyörködhetünk a tájban, melynek szépségével nem lehet betelni.

A Bot-havasról leereszkedve még elhaladunk néhány bunkermaradvány és lövészárok mellett, majd beérünk utunk végállomására, a táborhelyünkre.

Túravezetők: Kocsis György, Balázs Bécsi Rozália