5.Szellő–Kóstelek-túra

Ezúttal egy szép kilátást ígérő, háborús emlékeket felidéző, a csángó emberek hagyományaiba is betekintést nyújtó, közepes nehézségű, nagy szintkülönbségek nélküli túrára hívunk.

A tábortól félórás autóbuszozás után érkezünk túránk kiindulópontjához, a Motorsirülőhöz (1309 m). Az újonnan elkészült aszfaltútnak köszönhetően pár száz méter emelkedést máris megspóroltunk. A Motorsirülőtől szép időben jól látható az észak–dél irányba magasló Hargita gerince, de már innen megpillantjuk túránk legmagasabb pontját, a Szellő-tetőt is.

Hegyi legelők mellett, jól járható úton indulunk, jobbról és balról a Kolos-tető, a Péter-havas mellett elhaladva, egészen a Szellő-tetőre szerpentinekben kanyargózó ösvényig. Ez lesz túránk legmeredekebb kapaszkodója, amit szűk egy óra alatt teszünk meg.

A Szellő-tető (1494 m) nemcsak a legmagasabb kilátópont ezen a vidéken, hanem egykori hadszíntér, fontos stratégiai pont is volt. Ezt a magaslatot védte hősiesen  a II. világháborúban a 34-es Székely Határvadász Zászlóalj, próbálván feltartóztatni a bevonuló szovjet csapatokat, amelyek előőrsei itt próbálkoztak a Gyimesi völgyzár hátába kerülni 1944 őszén.

Körbenézve északra a Szép-havas, a Pogány-havas, nyugatra a Hargita vonulat csúcsai láthatóak, délre a Tusnádi-szoros.

Túránk a piros kereszt jelzést követve egy kellemes hegygerincen folytatódik a Borjas-bérc irányába. Nagyjából fél óra gyaloglás után balra fordulunk Negyedfélmegye havasán át egy erdős részen, mikor elérjük a Vrencsán-patak völgyében levő erdei utat, ami Kóstelekbe vezet.

Kóstelek az egyik legeldugottabb csángó település, amelynek főutcáján végigsétálunk, meglátogatjuk a római katolikus templomot, egészen a Magyarság házáig megyünk, ahol pihenőt tartunk. Itt Vaszi Levente, a falu „népzenei nagykövete” vár minket, csángó népdalokat énekel nekünk, és lehetőségünk lesz itt megkóstolni a helyiek hagyományos ételét, a túrós puliszkát.

Pihenőnk után egy szekérúton megyünk tovább a Ruppert Mayer emlékműig, ahol megismerhetik a „falábú apostol” történetét. Az emlékmű közelében volt – a Szulca- és a Gyepece-patak találkozásánál – egykor a 75-ös határoszlop. Mi balra fordulunk a Gyepece tanyavilág irányába, utunk emelkedik Kerekbükk csúcsa felé, a gerincre kiérve belátunk Magyarcsügésre, és megpillantjuk az egykori határvonal mentén ültetett fenyősort. Itt ma is látható az azóta bolttá átalakított egykori csendőrőrs épülete, a mellette vezető utat pedig a mai napig „csenderek útjának” nevezik. Nem messze innen állt egykoron a 72-es határoszlop a Csügés-patak túlpartján.

Itt túránk gyalogos része véget ér, remélhetőleg újabb élményekkel gazdagodva fogunk autóbuszra szállni. Románcsügésen keresztül kijutunk a Tatros völgyébe, majd azon felfelé tartva visszatérünk a táborba.

Túravezető: Kozman Zsolt