9.Úzvölgye

Az Úzok völgyébe megyünk, ahol Őseink és nyugodtan mondhatjuk Hőseink nyugszanak, alusszák örök álmukat ezért „ajánlott  vigyázva járni,  odafigyelve minden egyes lépésünkre! Nemcsak azért, mert a természetben járás ezt elvárja tőlünk, itt az ember nem tudhatja, milyen láthatatlan világba gyalogol bele vagy gyalogol keresztül, kinek az álmain jársz és mi az amire éppen rátaposol. Védett emlékek hevernek a talpad alatt, rejtett és lehet szakrális kincsek is bújhatnak ott, olyan helyeken, utakon  jársz ahol már nagyon régóta ember nem járt. Tehát, ha jössz, jöjj Tisztelettel, ha szólsz, szólj Szeretettel, alázattal emlékezve az itt elesett Hősökre és Ősökre.”

Az utunk nem lesz nehéz, de könnyűnek sem  mondanám, viszont szépnek igen, erdős részen megyünk végig, itt-ott ahol a fák megengedik kikukkantunk a körülöttünk magasodó hegyekre, havasokra. Busszal indulunk, rövid autózás (körülbelül 50 km) után a Csobányos patak és Magyarós patakának találkozásától indulunk neki a hegynek a régi magyar határ mellett végig, elhagyott lövészárkok, felrobbantott  bunkerek  őrzik az utakat, bizonyítják, hogy itt valamikor, nem is olyan rég komoly harcok, csaták folytak az Ősi föld megvédéséért, napjainkban emlékhely vagy kirándulások helyszíneire érünk (Litzman kúp, Magyarós tető), ahol a nagy verekedések idején véres csaták folytak, elsősorban ezekről fogunk beszélgetni, beszélni, emlékezni a helyet jól ismerő és szerető Gergely József túravezető társammal. A végállomás az úzvölgyi temetőnél lesz ahonnan ugyancsak busszal térünk haza,  Gyimesfelsőlokra a táborunk helyszínére ami innen körülbelül 85-90 km lesz. Az ide és visszautazásunk alatt végig a Gyimesek völgyeinek csodálatos, rejtelmes (és még sorolhatnám a jelzőket) világában gyönyörködhetünk a buszból.

A végszó, búcsúzásképpen, pedig így is szól:  nem marad más mint a Remény, reménykedés. „A remény jó dolog, talán a legjobb. És semmi jó nem halhat el!”

Túravezetők: Solti Imre, Gergely  József, Kánya József, Kovács János