4. Sajhavas (Úz-völgye)

Túránk történelmi helyről indul, hiszen az első világháború idején innen indították a frontvonalra a katonákat. A második világháború során itt volt a második védelmi vonal, hadiutánpótlás-elosztó, kórházak. Lövészárkok és háborús sírok húzódnak meg a domboldalakban.

A kezdeti emelkedő után Bükszád pusztájáról látható a Hargita hegyvonulata, Tusnádi-szoros, Kakukk-hegy, Piliske, Fekete-hegy és a Szentimrei-Büdös.

Kászon irányában rálátunk a Káposztás-tetőre, Pap-hegyre és a Lesődi kis településre.

Fölfelé haladva a hadiúton elérkezünk Havas-oldalra, ahonnan már egyre szélesebb a kilátás. Megcsodálhatjuk a Szellő-tetőt a megszokottól eltérő szögből, jól látható a háttérben a Hagymás hegység, a közelben pedig Egerszék feje. Elérve a hegygerincet a hadiút folytatódik, nemsokára a Nagy-Saj-havasra (1554 m) érkezünk, amely a Csobányos-patak és az Úz völgye között magasodik. A Csíki-havasok keleti részét képezi, a Káronta magaslatával (1516 m) és a Lápos-havassal (1337 m) háromszöget alkotva a Tatros vize és az Úz folyó között.

Enyhe ereszkedő után kis emelkedővel feljutunk a Kis-Saj-havasra (1510 m). Tovább haladva a fiatal erdőben megérkezünk Sóvető pusztára, ahol lépten-nyomon háborús lövészárkokat találunk. A jókora tisztást átszelve elénk tárul az impozáns Kárunta-hegy. Ezután déli irányt vesz utunk, kis emelkedőt legyőzve megérkezünk Sóvető legmagasabb pontjára (1473 m). Innen látható a Dormánfalvi-vízgyűjtő, a Nemere vonulata, Nagy-Sándor, Lápos és Baska havasa. Ezután leereszkedünk a Sóvető patakán (völgyén) Úz völgye irányába, miközben megcsodálhatjuk a vadvirágok szépségét és sokféleségét, az erdei zsúrlószőnyeget, melynek magassága eléri a 70-80 centimétert, a patak mentén pedig a hatalmas méretű „keserű lapikat”.

Túránk végpontja Úz-völgye, ahol 1918-ig határőrállomás és vámház is működött. A völgy az első és második világháborúban heves harcok színtere volt. Az 1916 októberében kezdődő súlyos harcok során elesett hősöket az itt létesült katonai temetőben helyezték örök nyugalomra, amely ekkor még a magyar királyi 39. honvéd gyaloghadosztály hősi halottainak temetője volt. Természetesen a már kialakított temetőbe temették a szövetséges német haderő hősi halottait is. Értelemszerűen az ekkor még egyedülálló temető gyorsan betelt, így öt, jól azonosítható hősi parcellával bővült. Az 1920-ban aláírt trianoni békediktátum Erdélyt és vele együtt a temető területét is Romániához csatolta. A második bécsi döntést követően 1940 augusztusában Erdély és így Úz völgye ismét a Magyar Királyság részévé vált, egészen 1944. augusztus 26-ig, amikor a szovjet csapatok elfoglalták.

A II. világháború befejezését követően évtizedeken keresztül a temető állapota fokozatosan romlott. A sírjelek eltűntek, az emlékművek egy része az enyészeté vált. 1994-ben a II. világháború magyar hősi halottaira emlékeztető emlékművet készítettek a Sóvető-patakból származó sziklákból. Ez az emlékmű és az azt követően felállított keresztek és kopjafák mozdították ki a hősi temetőt az addigi állapotából. 2011-ben az Úz-völgyi Hősök Temetőjében egy többlépcsős felújítás kezdődött, amelyet Csíkszentmárton önkormányzata helyi társadalmi szervezetekkel és jelentős anyaországi támogatással valósított meg. Az Úz-völgyi Hősi Temető ebben az időszakban vált haszonállatok legelőjéből ismét méltó temetkezési és emlékhellyé.

2019-ig egyetlen egy romániai hivatalos szervnek sem okozott gondot, hogy a temető megújult és megszépült.

A település kápolnáját 1917-ben Szent Erzsébet tiszteletére emelték, mely a rendszeres megemlékezések egyik színhelye.

Túravezetők: Gergely József, Gergely Annamária