10. Gombás-bérc

„Kászonújfalutól keletre törtet le a Kászon vize, melynek havasias küllemű völgyét félkörben hajló havasok festői láncolata kereteli. E havasok magasabb csúcsai Káposztás-havas, Jáhoros, Impér-havas, Piripó-tartománya, alább a havasoknak azon roppant zöme, mely a kistölgyesi és az ojtozi szoros közé ékeli magát a Nemere és a Nagy-Sándor csúcsokkal. E havastáj egyike honunk legszebb, legtermészetáldottabb vidékeinek, az ember alig érinté annak széleit, bennebb eső ős erdeiben még a szarvasok, őzök és medvék zavartalan tanyája van…” (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása)

A Székelyföld leírója e határmenti vidéken járva, csodálattal telve mutatja be a kis medence természeti szépségeit és épített örökségeit. A táj talán nem sokat veszíthetett szépségéből a nagy székely itt járta óta – néhány erdőirtást leszámítva –, de „Isten háta mögötti” hely lévén, ritkán jár erre bakancsos természetjáró. Pedig turista szempontból gazdag e vidék. A medencét szegélyező havasok szépsége, a történelmi határ közelsége, a medence kijáratánál és a közeli Úz-völgyében még látható Árpád-vonal berobbantott bunkerei, az I. és II. világháborús emlékhelyek, a híres kászoni borvízforrások, a jégkorszakból visszamaradt ritka növények védelmét szolgáló természetvédelmi területek számíthatnak érdeklődésre, és nem utolsósorban a medence faluit és sajátos kultúráját is érdemes lenne megnézni, „megízlelni”.

A Kászoni-medencét a Csíki-havasok észak-dél irányú fő gerincének a Rugát-tető (hágó) után elágazó két vonulatának hegyei határolják, mintegy fordított U betűt alkotva. A medence legnagyobb folyóvize, a Kászon-patak, dél irányban lép ki a Kászoni-medencéből, mely Kézdiszék területén ömlik a Feketeügy folyóba. A medence három törésvonal mentén süllyedt alá a földtörténet során. A törésvonalak mentén gyakoriak a borvízfeltörések, a legnevezetesebbek a Fehérkői-, a Répáti-, a kászonjakabfalvi Salutaris- és a Veresszéki-borvíztelepek. Az utóbbi két forrást gyalogtúránk során meg fogjuk látogatni.

A térség természeti külön határoltsága ösztönözte a kászoni határvédő székelyeket, hogy függetlenedjenek Csíkszéktől, mely önállóságot először Szent László király – akkor még herceg –, majd Zsigmond király adományozta, a szabadalomlevelet maga Mátyás király is megerősítette.

E rövid helyismertető után térjünk rá a gyalogtúránk bemutatására.

Gyalogtúránk indulópontjára, Kászonjakabfalvára autóbusszal érkezünk. Tusnádfürdőről indulva érintjük Újtusnádot, Tusnádfalut, majd Csíkkozmásnál elhagyjuk az európai utat és Kézdiszék irányába folytatjuk utunkat. Áthaladva a Nyerges-tetőnek nevezett gerincen a Kászoni-medencébe érkezünk. A lapályban Kászonújfalu fogad, majd folytatva utunkat átkelünk a Kászon-patakon. Rövidesen elválunk a kézdivásárhelyi úttól, bal irányban visszakanyarodunk a lefolyó Kászon völgyébe, Kászonjakabfalva irányába.

A falun átkelve még néhány kilométert autóbuszon teszünk meg a havasok irányába, megközelítve a Salutaris-borvízforrás közelében található Bor- és Gac-patakok összefolyását.

Innen indul a gyalogtúránk, majd az előttünk álló körtúra végeztével ide fogunk visszaérkezni.

Rendezve sorainkat, az enyhe emelkedőn elindulunk a hegynek. A keleti irányt tartjuk, a Bor-patak mentén haladunk. Rövid gyaloglás után a hajdani időkben szép napokat megélt Salutaris-borvízforráshoz érkezünk. Megkóstoljuk Földanya éltető, szomjoltó ajándékát, és tartalékot merítünk további útunkhoz. Közben meghallgatjuk a borvíztelep rövid történetét, felidézve a régi gyógykezeléses időket, ami a gyógyforrás múltját illeti. Hajdan a forrás vizét nemcsak gyógyfürdéshez használták, hanem ivókúrában és asztali vízként is hasznosították (ivókúrára, valamint gyomorbántalmak kezelésére volt ajánlva).

Elköszönve a borvízforrás felügyelőjétől, visszatérünk a kezdeti erdei útra, mely bükkös-fenyves erdő közt, továbbra is enyhe emelkedővel araszol a hegygerinc felé.

Az erdei fák kellemes árnyékában haladva, a keleti horizont erdőperem résein beszűrődő napfénynyalábok játéka tudatja, hogy hamarosan kiérünk az erdőből és megérkezünk a gerincen található tisztásra, melyet a helybéliek Bor-fejének neveznek.

A tisztásról az erdőszegély miatt csak keleti irányba van kilátás, de az erdőtakarást kárpótolja a közelről feltáruló Nemere-hegység vonulata: a kiemelkedő magaslatok közül a Nagy-Nemere (nevezik még Román-Nemerének is, 1649 m), Kis-Nemere (Magyar-Nemere, 1627 m) és Nagy-Sándor (1640 m) nevezetesebb csúcsai látszanak. A Kis-Nemere vagy Magyar-Nemere csúcs előterében a Fekete- vagy Cigányka-patak tart a Veress-vízhez, mely egy évszázaddal meg néhány évtizeddel korábban még országhatár volt. Alattunk fekszik Csángótelep, a Lassúág forrásvidéke, természetvédelmi tőzeglápok sorozatával.

A Csíki-havasok fő gerincén tartózkodunk, ennek déli részén. Ez a rész még egybeesik a Kárpátok fő gerinc túraútvonalával, mely piros sáv jelzéssel van jelölve (melyből látunk is néhányat).

A Csíki-havasok ezen gerince a Káposztás-havastól (1464 m) észak-dél irányban folyamatosan veszít magasságából, mely a Perkőnél végződve simul a Kézdi-medencébe.

Túránk dél irányban folytatódik, követve a fő gerincet. Fenyőerdőbe érkezve erdei gerincúton haladunk, mely szakaszon a fenyves végig kitart mellettünk árnyékot biztosítva.

A gerincet borító fenyveserdőt egy újabb nagy kiterjedésű tisztás váltja fel. E tisztást ékesíti a Gombás-bérc nevezetű csúcs, a túránk névadója. Erről a magaslatról páratlanul szép kilátás van a környékre: a Nemere-hegységtől kezdve a Háromszéki-havasok vonulata, majd a Kárpát-kanyar magaslatain továbbhaladva, a közeli Bodoki-havasok zárják a panorámát, s az általuk közrezárt medencetérség tárul fel előttünk.

Ebédidő lévén, a szép kilátásban gyönyörködve elfogyasztjuk az ebédünket.

A pihenő után csomagolunk és „szekerünk rúdját” a Kászoni-medence irányában fordítjuk vissza. Újra az erdő nyújtotta árnyékot élvezhetjük ereszkedőnk során, kezdetben ösvényen haladunk, majd később erdei úttá szélesedik a járás. A csúcs utáni gyaloglás félútjánál meredek útszakaszok teszik izgalmassá az ereszkedést. Itt több figyelemre van szükség, hogy elkerüljük a megcsúszást, mozgó kőre lépést, bokasérülést.

A Gac-völgyét elérve kitérünk jobb irányba, hogy meglátogassuk az ugyancsak nevezetes Veresszéki-borvízforrást. A borvízforrás vize kalcium-magnézium-hidrogén-karbonát típusú ásványvíz. A Veresszéki-borvizet ivókúrában légző- és emésztőszervvel kapcsolatos betegségekben, a fürdőkúrát a szív- és érrendszeri problémákkal küzdő betegek gyógyítására használták. Jelenlegi tulajdonosa a telepet rendbehozatta, környékét parkosította, felújította a Kós Károly által tervezett épületet is.

A borvízforrástól a kiindulási-végpontig kis távolságot kell megtegyünk, ahonnan autóbusszal térünk vissza Tusnádfürdőre. A hazafelé vezető utat más irányba tesszük meg, hogy érintsük, megmutassuk a kászoni medence összes települését: Dobojt, Kászonimpért, Kászonaltíz-Feltízet.

A hazafelé vezető utunkat megszakítjuk a Nyerges-tetőnél, hogy tiszteletünket tegyük az 1848-49-es forradalom nyerges-tetői csatájában elhunyt székely hősök temetőjénél.

Túravezetők: Nagy Attila

Segédtúravezetők: Pászka Ervin, Puskás Éva