4. Sajhavas (Úz völgye)

Túránk történelmi helyről indul, hiszen az első világháború idején innen indították a frontvonalra a katonákat. A második világháború során itt volt a második védelmi vonal, hadiutánpótlás-elosztó, kórházak. Lövészárkok és háborús sírok húzódnak meg a domboldalakban.

A kezdeti emelkedő után Bükszád pusztájáról látható a Hargita hegyvonulata, Tusnádi-szoros, Kakukk-hegy, Piliske, Fekete-hegy és a Szentimrei-Büdös.

Kászon irányában rálátunk a Káposztás-tetőre, Pap-hegyre és a Lesődi kis településre.

Fölfelé haladva a hadiúton elérkezünk Havas-oldalra, ahonnan már egyre szélesebb a kilátás. Megcsodálhatjuk a Szellő-tetőt a megszokottól eltérő szögből, jól látható a háttérben a Hagymás hegység, a közelben pedig Egerszék feje. Elérve a hegygerincet a hadiút folytatódik, nemsokára a Nagy-Saj-havasra (1554 m) érkezünk, amely a Csobányos-patak és az Úz völgye között magasodik. A Csíki-havasok keleti részét képezi, a Káronta magaslatával (1516 m) és a Lápos-havassal (1337 m) háromszöget alkotva a Tatros vize és az Úz folyó között.

Enyhe ereszkedő után kis emelkedővel feljutunk a Kis-Saj-havasra (1510 m). Tovább haladva a fiatal erdőben megérkezünk Sóvető pusztára, ahol lépten-nyomon háborús lövészárkokat találunk. A jókora tisztást átszelve elénk tárul az impozáns Kárunta-hegy. Ezután déli irányt vesz utunk, kis emelkedőt legyőzve megérkezünk Sóvető legmagasabb pontjára (1473 m). Innen látható a Dormánfalvi-vízgyűjtő, a Nemere vonulata, Nagy-Sándor, Lápos és Baska havasa. Ezután leereszkedünk a Sóvető patakán (völgyén) Úz völgye irányába, miközben megcsodálhatjuk a vadvirágok szépségét és sokféleségét, az erdei zsúrlószőnyeget, melynek magassága eléri a 70-80 centimétert, a patak mentén pedig a hatalmas méretű „keserű lapikat”.

Túránk végpontja Úz völgye, ahol 1918-ig határőrállomás és vámház is működött. A völgy az első és második világháborúban heves harcok színtere volt. Az 1916 októberében kezdődő súlyos harcok során elesett hősöket az itt létesült katonai temetőben helyezték örök nyugalomra, amely ekkor még a magyar királyi 39. honvéd gyaloghadosztály hősi halottainak temetője volt. Természetesen a már kialakított temetőbe temették a szövetséges német haderő hősi halottait is. Értelemszerűen az ekkor még egyedülálló temető gyorsan betelt, így öt, jól azonosítható hősi parcellával bővült. Az 1920-ban aláírt trianoni békediktátum Erdélyt és vele együtt a temető területét is Romániához csatolta. A második bécsi döntést követően 1940 augusztusában Erdély és így Úz völgye ismét a Magyar Királyság részévé vált, egészen 1944. augusztus 26-ig, amikor a szovjet csapatok elfoglalták.

A II. világháború befejezését követően évtizedeken keresztül a temető állapota fokozatosan romlott. A sírjelek eltűntek, az emlékművek egy része az enyészeté vált. 1994-ben a II. világháború magyar hősi halottaira emlékeztető emlékművet készítettek a Sóvető-patakból származó sziklákból. Ez az emlékmű és az azt követően felállított keresztek és kopjafák mozdították ki a hősi temetőt az addigi állapotából. 2011-ben az Úz völgyi Hősök Temetőjében egy többlépcsős felújítás kezdődött, amelyet Csíkszentmárton önkormányzata helyi társadalmi szervezetekkel és jelentős anyaországi támogatással valósított meg. Az Úz völgyi Hősi Temető ebben az időszakban vált haszonállatok legelőjéből ismét méltó temetkezési és emlékhellyé.

2019-ig egyetlen egy romániai hivatalos szervnek sem okozott gondot, hogy a temető megújult és megszépült.

A település kápolnáját 1917-ben Szent Erzsébet tiszteletére emelték, mely a rendszeres megemlékezések egyik színhelye.

Túravezetők: Gergely József, Gergely Annamária

Segédtúravezető: Darvas Antal