1. Riszeg-tető

Túránk során Kalotaszeg egyik legjelentősebb kilátóját fogjuk megismerni, ugyanakkor lehetőségünk nyílik egyik legnagyobb polihisztorunk sztánai építészeti alkotásait is megcsodálni. Amikor 2022-ben eldőlt, hogy a Szilágy megyei kis magyar település fog otthont adni az idei EKE Vándortábornak, fel sem merült kérdésként, hogy melyek lesznek azok a túrák, amelyek a sátortábor helyszínéről fognak indulni. A célpontok között első helyen szerepelt a Riszeg-tető, amely a kolozsvári EKE által szervezett Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrának is egyik fontos csomópontja.

Elindulunk a sátortábor helyszínéről Sztána központja felé, majd nagyjából 260 m után a házak között eltérünk balra egy makadámúton, amely a gerinc alatt vezet ki a sztánai állomásra. 230 m-t haladunk ezen, majd az első lehetőségnél eltérünk jobbra egy mezei földúton, ami kivezet a faluból. Innen egyenesen haladunk tovább nyílt terepen, magunk mögött hagyva a települést. 1 km múlva utunk enyhén jobbra kanyarodik, innen megkezdjük a fokozatos ereszkedést, majd 760 m után megpillantjuk a vasúti síneket és az alagutat. Itt balra kanyarodik utunk és a sínek mellett vezet, míg 280 m után el nem érjük a vasúti sorompót. Ha a fények fehéren világítanak és a közeledő vonat hangját sem halljuk, biztonságosan átkelhetünk, majd megpillantjuk a régi állomás épületét és a faragott oszlopot, amely a Kós-villák felé mutatja az irányt. Innen makadámúton haladunk tovább, majd 240 m után megérkezünk a Varjúvárhoz, Kós Károly hajdani, 1910-ben épült otthonához. A jelenlegi tulajdonosok nyaralóként használják az épületet, turisták által sajnos nem látogatható, így csak kívülről gyönyörködhetünk benne. Miután kívülről megcsodáltuk Kós híres Varjúvárát, folytathatjuk utunkat, majd 180 m után megérkezünk a Szentimrei-villához, Kós másik népszerű építészeti alkotásához, amelyben jelenleg a Riszeg Vendégház működik Szabó Zsolt áldozatos munkájának köszönhetően. A Szentimrei-villa a kolozsvári EKE által szervezett Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrák bázisa, itt ér célba mindegyik túraváltozat, a házigazdák pedig finom túrós-tejfölös-tepertyűs puliszkával jutalmazzák meg a fáradt túrázókat.

Habár a villa idilli környezete nagyon csalogató, mégsem időzhetünk sokat, indulnunk kell tovább a telek fölött elhaladó földúton. Nagyjából 300 métert kaptatunk felfelé, majd az erdős szakaszon túl letérünk az útról balra egy füves csapáson és megcélozzuk a Csiga-domb tetejét. Alig 100 m után keresztezünk egy szekérutat, amelyen jobbra megyünk egy keveset, majd balra, újra felfelé térünk, a dombtető irányába, és áthaladunk a villanyvezetékek alatt. Kb. 150 m után keresztezünk egy földutat, amely a Csiga-domb oldalában vezet szintvonalon. Innen továbbmászunk meredeken felfelé 250 m-t, amíg megérkezünk a Csiga-domb tetejére. Az elénk táruló pazar kilátás elfeledteti a mászás fáradalmait. Ha elég szemfülesek vagyunk, a távolban az Almási-várat is megpillanthatjuk, néha pedig az alagút felé száguldó vonat miniatűr látványának is örvendhetünk.

Kis pihenő után folytatjuk utunkat, déli irányba meredeken 270 m-et ereszkedünk, majd egy füves szekérúton haladunk tovább az augusztusi tűző nap forróságának kitéve. Kb. 500 m múlva érintjük a kalotanádasi műúthoz vezető földutat, mi viszont a füves úton maradunk, és a Riszeg-tetőt megcélozva megyünk tovább, kb. másfél km-t megtéve a dombtetőn. Egy futballpálya kapui között is áthaladunk, majd a domb peremét követve leereszkedünk a Kalotanádas–Körösfő aszfaltútra. Az aszfaltúton jobbra indulunk, de nem kell aggódnunk az autók miatt, csak ritkán közlekednek erre. 780 m után megint jobbra térünk egy szekérúton, amely erdőszélen, gyér bozótban, illetve tisztáson vezet 1,1 km-en keresztül, amíg bele nem torkollik a Körösfő–Riszeg-tető földútba. Ezen balra indulunk, majd 250 m után jobbra, felfelé térünk, megcélozva az előttünk levő fenyves szélén, kb. 300 m-re levő villanyoszlopot. Innen az erdőben levő keskeny ösvényen megyünk alig 100 m-t, majd az erdőből kiérve meg is pillantjuk a Riszeg-tetőn levő átjátszótornyot, és hamarosan megérkezünk a túra legmagasabb pontjához (745 m).

A kelet-nyugat irányú gerinc a Körösfő, Sárvásár, Kalotanádas és Zsobok közötti négyzetben emelkedik ki, amely fontos vízválasztó, hiszen innen ered a Sebes-Körös, a Nádas, valamint az észak felé folyó Almás. A tetőről elénk tárul az egész Kalotaszegi-medence, a tető alatt fekszik Körösfő, tőle nyugatabbra Sárvásár, majd Bánffyhunyad, Kalotaszeg központja. Délen a távolban kirajzolódik a Gyalui-havasok vonulata, nyugati irányban Kalotaszeg őrszeme, a Vlegyásza (vagy Vigyázó) magasodik a környező dombok fölé tekintélyt parancsolva magának, észak felé fordulva pedig az Almás völgyét is láthatjuk. A távolban a hepehupás Szilágyság dombjai köszöntenek ránk, de a Meszes-hegység vonulata is könnyen felismerhető.

A tető egyik fő attrakciója a riszegvirág, avagy henye boroszlán (Daphne cneorum), amely a boroszlánfélék (Thymelaecacae) családjába tartozó közép-európai örökzöld cserje. A népies elnevezést bódító illata miatt kaphatta, egyes feltételezések szerint innen a tető neve is. A riszegvirág áprilistól májusig nyílik, rózsaszínű virágai elborítják a tetőt, illata mámorító. Kalotaszegnek ez az egyik legkülönlegesebb virága.

Egy hosszabb szünet és energiakészleteink feltöltése után folytathatjuk utunkat Sztána irányába. Enyhe lejtőn ereszkedünk, amíg keresztezünk egy földutat, ezen jobbra térünk. Kb. 300 m után egy útelágazásnál betérünk balra, élvezve a lomberdő fáinak hűsítő árnyékát, innentől pedig a piros sáv jelzés is mutatja az utat. Kb. 400 m után elágazáshoz érünk, innen a jelzések tovább előre irányítanak. 1,1 km múlva kiérünk az erdő szélére, majd néhány méter után a jelzéseket követve ismét visszatérünk a lombhullatók birodalmába. 450 m-en keresztül az erdő szélével párhuzamosan haladunk, majd jobbra kanyarodunk, és meredeken leereszkedünk az erdő széléig, a Sztána-patak völgyébe. Itt egyenesen előre visz az utunk, átkelünk egy tisztáson, majd a patak hídján, és balra fordulunk. A jelzett úton továbbhaladunk, és 600 m után, ahol utunk beletorkollik egy makadámútba, ismét megpillantjuk a Varjúvárat. Innen ismerős a terep, és GPS-re sem lesz szükségünk, hiszen a reggel már megtett útvonalon térünk vissza Sztánára, az EKE Vándortábor epicentrumába.

A Varjúvár és a Szentimrei-villa

1910-ben épült a sztánai állomástelepen Kós Károly egykori háza, amely Kós munkásságának szellemi, családjának mindennapi otthonává vált. A századforduló Európájában számos művész úgy tekintett az otthonra, mint egy újfajta életmód lehetőségére. Kós Károly számára a kalotaszegi Sztána falu mellett megépített Varjúvár jelentette az ideális életstílus megvalósításának eszközét, a nagyváros elhagyását a vidéki élet kedvéért.

„S én csak állok a hegy peremén, és tudom, és érzem minden porcikámmal most, hogy kellős közepén állok itt annak a Kalotaszegnek, mely ingyen-ajándékul adta nekem az ő csudálatos szépségének minden gazdagságát, amit lelke kincsesházában ezer esztendő munkájával gyűjtött és megőrzött.” Eredetileg nyaralónak, művésztanyának készült, az első világháború kitörésekor előbb az építész ideiglenes, majd 1918 karácsonyától végleges otthona lett. 1925-ben bővítették kétszintes toldással. Az emeleten dolgozó-, a földszinten cselédszoba volt, míg a középső épületrészben a földszinten konyha, az emeleten hálószoba, illetve 1925-ig dolgozószoba volt. A jellegzetes toronyban alul az ebédlő, a társalgó, felül a gyerekszoba, illetve 1925-ig a hálószoba kapott helyet. 1944 októberében kifosztották, néhány évig egy sztánai gazda tulajdona volt, majd a család visszavásárolta.

A Szentimrei villa 1925-ben készült el. Amint a mestergerenda szövege mondja: „Épült ez a ház Isten segedelmével, a Nagyapa jóságából / Ágnesnek és Juditnak Kós Károly tervei után A.D. 1925”. Akkor a mai épületnek csak az északnyugati szárnya készült el. 1937-ig nyaralóként működött, majd a Szentimrei család kiköltözött Sztánára, így a ház szükségszerűen kiegészült a négyzetes alaprajzú toronnyal, amely Kós Károly 1925-ös tervén már szerepelt. Ugyanebben az évben (1937) épült Kós Károly harmadik és egyben utolsó háza a sztánai völgyben, a vasútállomás közvetlen szomszédságában található nyaraló, amelyet lánytestvére, Kós Szidónia és családja számára tervezett. A Szentimrei-villában lakó személyek számának növekedése miatt bővült a ház is: 1942-ben elkészült egy egyszobás lakrész, a torony északkeleti homlokzatához tapasztva. Ez a már létező, földdel fedett pincére épült, ezzel magyarázható, hogy enyhén el van fordítva az épület többi részéhez képest.

Az összeállítást készítette: Kismihály Boglárka