13 Jerika-köve-túra

Jerika köve az 1575 m magasságával a Görgényi-havasok délkeleti vonulatának második legmagasabb csúcsa a Délhegy-csúcs után. A térképen Nagysomolyó-csúcs elnevezéssel is szerepel. Csomafalva területén húzódik a Görgényi-havasok déli szakasza, mely a Bucsin-tetőtől a Sikaszó-szorosig tart.

Csomafalvával kapcsolatban érdemes elmondani azt, hogy történelme szorosan összefügg az erdővel, a fakitermeléssel és a fafeldolgozással. Az elmúlt századokban őseink fát termeltek ki, a rönkfákat tutajokba kötve a Maros folyón úsztatták le a közelebbi-távolabbi városokba, ahol értékesítették ezeket. Orbán Balázs ittjártakor rengeteg vízimalomról tesz említést, ezek a vízimalmok fűrészmalmok, lisztes és ványoló malmok voltak a Kis-Somolyó- és a Nagy-Somolyó-patak mentén. A távoli múltban még vashámorok is működtek, egyes írások szerint még vaspénzt is vertek itt.

A falu területét kétféle felszín alkotja: hegyoldalak (Görgényi-havasok) és völgyek, valamint hordalékkúpok és periglaciális hegylábi lejtők. Kőzettanilag vulkanikus eredetű, geológiai felépítésében uralkodóak az andezitek különböző típusai (piroxén andezitek, zöldes amfibol andezitek és barna amfibolos andezitek). A Maros folyó vonalában törésvonal húzódik a keleti hegyvonulatot alkotó kristályos kőzetekből álló talapzat és a nyugati vulkanikus tömeg között, ezért Csomafalva számos borvízforrással és -kúttal rendelkezik.

Túránk kiindulópontja Csomafalva központja, ahonnan busszal 12 km-t megyünk a gyalogtúra kezdetéig. Buszunk a Marost átszelve Szászfalun keresztül halad Lokszád, Erdőszád irányába a Nagy-Somolyó-patak mentén, a kicsiloki eltérőig aszfaltúton, majd a nagyloki köves úton halad tovább egészen az Aranyász-patak kifolyásáig. Útközben jó kilátás nyílik a Gyergyói-medencére, keleti irányban láthatjuk a Nagy-Hagymás és az Egyes-kő szikláit, északra pedig kicsit távolabb a Kelemen-havasokat. A nagyloki úton már erdős hegyoldalak vannak, ahol a domináns fafaj a lucfenyő, de megtalálható itt a vörösfenyő, a jegenyefenyő és lombhullató fajok is.

Érdekességképpen Csomafalván és a térségben a lucfenyő népi elnevezése vörösfenyő, a jegenyefenyő népi neve fehér fenyő, a vörösfenyő népi neve lárics, az erdei fenyő népi neve pedig lucsfa, lucsfenyő.

A magas felszínek gazdagon borítottak fekete áfonyával (népi nevén kokojza), továbbá vörös áfonyával (népi nevén fásmeggy vagy piros kokojza). Gyalogtúránk kiindulópontja az Aranyász-patak völgyében található megállóhely, ahol egy történet keretében megismerjük azt a helyet, ahol a múlt században próbafúrásokat végeztek, és a helyi legenda szerint aranyat kerestek. Ezután elindulunk az Aranyász-patak mentén, egy erdőkitermelő úton haladunk felfelé a Nagy-Somolyó-mező (Alfalvi Somolyó) irányába. Így érünk ki az Aranyász- és a Libusz-patak által közrezárt gerincre.

Félórás emelkedő után egy sík terepre érkezünk, ahol egy terebélyes öreg juharfa töri meg a fenyvesek által uralt teret. Továbbhaladva néhol kanyargós erdei úton magas fenyők által övezve érünk ki a Nagy-Somolyó mezejére, ahonnan csodás kilátás nyílik a környező hegyekre. A Nagy-Somolyó mezején keresztezzük azt az utat, amely a Bucsin-tetőt és a Libán-hágót köti össze, majd a Nagy-Somolyó mezejét elhagyva túránkat egy jelöletlen erdei úton folytatjuk. Minden irányba fenyvesek, mohás kövek és hatalmas áfonyatelepek láthatóak. A csúcshoz közelítve letérünk az erdei útról, és tündérek birodalmában, mohával benőtt nagy kövek között vezető ösvényen kapaszkodunk fel a Jerika kövére, amelynek legendája így szól:

Nagyon régen Csomafalva helyén egy tengerszem volt. A gyönyörű helyet körülölelő hegyek oldalába telepedtek le az emberek, egy folyó partján ütöttek tanyát a fenyvesek és a sziklák között. Törzsük parancsnokává Álmost nevezték ki, egy erős és bátor férfit.

Ahogy telt-múlt az idő, az egykoron szelíd vezér kegyetlenné, szívtelenné vált, keményen dolgoztatta az embereit, hajcsárokat is állíttatott melléjük, ezért az emberek meggyűlölték vezérüket. Idővel Álmos feleségül vette a halk szavú, csendes Jerikát, hatalmas várat építtetett rabszolgaként tartott embereivel. Pár hónap múlva Jerika fiút szült, akit Ébernek neveztek el. Ahogyan nőtt, úgy vonták be őt is a vadászat rejtelmeibe.

Egyik éjjel édesanyja azt álmodta, hogy az őket körülvevő erdőkben arany van elrejtve, de hogy hol lelhető fel a kincs, azt csak saját fia elégetése után tudhatja meg, ha a felszálló füstöt követi. Sokáig tépelődött az asszony, de végül a kapzsiság úrrá lett rajta, és elhatározta, hogy feláldozza fiát a gazdagságért. Összehívták a falu lakóit, és úgy döntöttek, hogy a szegénységtől csak úgy szabadulhatnak meg, ha a fiút feláldozzák. Az apa nem akart beleegyezni, de a többség helyette is döntött. A fiú végül magát áldozta fel, így akarta megmenteni a faluját. Pogány szertartással égették el Ébert, amit a falu közepén rendeztek meg. Ezután elindultak a füst irányába és egy nagy barlanghoz jutottak. Bementek, körbejártak mindent, napokig keresték a kincset, de nem találtak semmit. Aki nem úgy dolgozott, ahogyan azt Álmos követelte, azt megverette vagy megölette. Már az egész törzs gyűlölte őt.

Egyszer, miután megveretett egy öregembert, az megátkozta őt: „Fiadat elevenen elégetted, itt pedig a népedet öleted meg. Ha még egyetlen ember meghal a kezed alatt, változzál kővé feleségeddel együtt!” Álmos nem vette figyelembe az öregember szavait, utána is sok ember halt meg a kezei alatt. Felesége sokat sírt feláldozott fia miatt. Tudta, hogy az öreg átka hamarosan be fog következni. Egyszer nagy vihar támadt, a fákat kitépte, és hatalmas sziklákat görgetett el helyükről. Az asszony kiszaladt a várból egészen a Kicsi-Somolyóig, még egyszer visszanézett, hogy nem csillognak-e a hőn áhított aranyak a völgyben, és utolsó pillantását a vár felé vetve kővé változott. Ezzel egy időben a vár és kegyetlen ura is sziklává dermedt. A kővé változott várat Várkövének, a kővé változott asszonyt Jerika kövének nevezik.

A csúcsról kilátás nyílik a környező hegyekre. Utunkat folytatva visszaereszkedünk a Nagy-Somolyó mezejéig, ahol egy jobbra tartó lejtős kitérőt teszünk és megtekintjük a Nagy-Küküllő forrását, ahol elfogyasztjuk az elemózsiánkat. A pihenőnk után elindulunk a Nagy-Somolyó mezejéről a Kicsi-Somolyó-mező (1464 m) irányába tartó kék sáv jelzéssel jelölt erdősávon keresztül. A Kicsi-Somolyó mezejére kiérve megtekintünk egy emlékhelyet, ami az élőnek a túlvilágra való átkelését szimbolizálja. Rövid pihenő után továbbhaladunk, 2,1 km-t teszünk meg a kék kereszt jelzés mentén, és a Sötét-patak völgyén ereszkedve visszaérünk az 1177 m magasan fekvő kiindulópontig, ahonnan visszabuszozunk Csomafalva központjába.

Ambrus Júlia, Ambrus Angéla és Ambrus Zuárd