8 Várköve-túra

Túránk kiindulópontja Csomafalva központja, ahonnan a Nagy-loki út irányába haladunk 10 km-en keresztül a Kicsi-loki eltérőig. Az eltérőnél délkelet irányába fordulunk, balra követjük a sárga pont jelzést egészen a Várköve csúcsáig. Átkelünk a Nagy-lok patakán, majd folytatjuk utunkat a Kicsi-loki úton, a nyaralók között. Kb. 400 m megtétele után jobbra fordulunk, és a Barabás útja felé haladunk. Mogyorós és fenyvesek között 2,6 km után érjük el a Lóhalála eltérőt, itt kis szünetet tartunk. Az eltérőt elhagyva túránk nehezebb része következik, amely köves, meredek erdei úton kapaszkodik fel a Bőgő-gerinc irányába. 3,2 km megtétele után balra térünk, déli irányba fordulunk, ahol az áfonyásban kedvünkre csemegézhetünk. 4,1 km megtétele után egy újabb elágazáshoz érünk, amely a Várkő és a Kőzúgó irányába mutat. Meredek erdei ösvényen kapaszkodunk a csúcs felé. Kb. 800 m megtétele után érjük el a Várköve csúcsát, ahonnan szép kilátás nyílik a közelben lévő Görgényi-havasok csúcsaira, balról jobbra a Nagy-Somlyóra, a Jerika kövére, a Baktára, a Kereszthegyre, a Kecskekőre, valamint a távolban húzódó Kis-Beszterce bérceire és a Kelemen-havasokra.

Orbán Balázs így írt a Várkövéről: „Csomafalva terjedelmes erdőségei között egy Várhegy nevezetű havas lévén, ez elnevezés új vonzerővel hatott reám, hogy bár nagy távolra van, bár útja kényelmetlen és fáradtságos, én egy várrom felfedezésének vágyától lelkesedve, mégis elhatároztam oda rándulni… Csomafalvától hat órára levő, a tenger színe felett 5000 lábnál magasabban fekvő Várhegyre, melyet egy felől az alján eredő Kissomlyó, másfelől a közeli Somlyó mezőn eredő Nagy-Somlyóba szakadó Várpatak foly körül. A Várhegy tetőcsúcsa három oldalról falmeredeken hanyatlik le, miért csak is északi lankásabb oldalán lehet megmászni, de ez oldalt s egész fenalapját kis új sűrűn nőtt fenyveserdő borítja, hogy oda csak bajjal lehet felhatolni; és ha mind ez akadályokon át küzdé magát az utas, a követelt várnak semmi nyomaira nem tud akadni, mert ha volt is, eltűnt az haszontalanul összeomlott erdőknek több öl vastagságú rothadványában, melynek kövér, térdig érő áfonya és mohaszőnyeg takarta talajából új nemzedéke nőtt fel a szép szálas fenyőknek. De ha nyomokat nem találunk is, az még sem zárja ki egy vár ittvoltának lehetőségét, mert tudjuk, hogy éppen az idő viszontagságainak inkább kitett havas vidékén oly váraink tűntek el nyomtalanul, melyeknek létezéséről történetileg biztos tudomásunk van.”

A csomafalvi Várkőhöz a székely néphagyomány több mondát is köt. Az egyik legismertebb így szól: „Réges-régen a Várkő tetején egy büszke vár állt. Urát hatalmas gazdagsága és keményszívűsége tette hírhedtté. A nép azt beszélte, hogy aranyát és kincsét a szikla gyomrában rejti, s hogy gonoszsága miatt egyszer el fogja nyelni a föld a várat. Egy viharos éjszakán mennydörgés rázta meg a vidéket, s a vár egyetlen pillanat alatt eltűnt a szikla mélyében. Csak a Várkő meredek falai maradtak emlékeztetőül, a kincsről pedig azt tartják, hogy mindmáig ott rejtőzik a hegy belsejében, és csak annak mutatkozik meg, aki tiszta szívvel keresi.”

Miután körbetekintettünk a horizonton, egy hosszabb ebédszünet után visszaindulunk ugyanazon az ösvényen, amelyen jöttünk egészen az útelágazásig, ahol jobbra térve folytatjuk utunkat a Kőzúgó irányába. 3 km ereszkedés után érünk be a Kicsi-lok völgyébe, ahol átkelünk a patakon, majd erdőkitermelő úton északnyugat irányába követjük az utat. Egy kőbányát elhagyva, 600 m ereszkedés után jobbra fordulva érünk le a Kőzúgó vízfolyásához, hídjához és tanösvényéhez.

Orbán Balázs tollából így olvashatunk a Kőzúgóról: „Utunk jó darabig a Somlyó vize terén vezetett, azután a Kis-Somlyó hegyek közé mélyedő völgyébe tért be, hol fűrészmalmok és kásatörők képviselik az ipart. Fennebb e völgy havasias küllemet ölt, szép fenyvesek koronázta sziklák tornyosodnak fel, melynek alján az összeszorított patak haragosan tombol sziklamedrében, a Kőzúgónál pedig szép zuhatagot alkotva rohan le. E zuhatag nem annyira nagy eséssel (alig 3 öl), mint környezete miatt nem csak meglepően szép, hanem nagyszerűnek mondható. Mindkét oldalán függélyesen felmeredő sziklák emelkednek, melyeknek fenyves-árnyalata alján szirtfokról zobognak le a pataknak habbá tört hullámai, ezredévek türelmével vájt gyönyörű sziklamedencébe veszve, mely fölé függő pallókat maga a patak elsodort fatörzsekből alkot, keresztülfekteté szirtöble felett azokat, hogy legyen erkély, ahonnan elbámulja a néző vizének szeszélyes játékát, hogy legyen alap, ahonnan gyönyörködjék az ezüst hullámoknak zajongó lerohanásán, mintha a természet a nagyon ritkán idejövő utasnak minden kényelmét biztosítani akarta volna a sziklaszorulatban.’’

A Kőzúgó megtekintése után a tanösvényen folytatjuk utunkat, és visszaérünk a Nagy-loki útra, ahol vár ránk az autóbusz.