3 Ditró–Pricske–Gyergyószentmiklós-túra

„Furcsa, külön világ ez a Gyergyó. Nem tartozik sehová, csak önmagához. Zárt, elkülönített föld. Hegye, völgye, vize, levegője, fája, embere, minden más, mint egyebütt. Maga a nap is nehezen hágja meg ezeket a havasokat. Legyengül, mire a tetejükre ér. (…) Nincs itt semmi sietség, csak zord nyugalom és erő. Gyergyóban még a medve is két héttel tovább alszik, mint teszem azt Csíkban.” ( Nyirő József)

Gyalogtúránk Ditró központjából indul, a római katolikus plébánia 1934-ben faragott székely kapujától. A ditróiak büszkesége az 1913-ban felszentelt kéttornyú római katolikus templom, melynek tornyai 75 méter magasra emelkednek.

Egy km után elhagyjuk a falut, megállunk a Nagy temetőnél, ahol a túravezetők bemutatkoznak, majd egy rövid eligazítást tartanak. Innen balra fordulva a Málnászók útján folytatjuk utunkat, amely kanyargósan, de határozottan kapaszkodik fel a Borzóka dombjai felé.

A Borzóka tetején (954 m) álló métafáig 3,2 km-t tettünk meg. Innen páratlan kilátás tárul elénk Güdüc településre, a Szárhegy melletti Szármány-hegyre és a Kerek-erdőre, valamint a környező hegyekre.

Lassan haladva felérünk az erdő széléig (1060 m), ahol elfogyasztjuk a reggelinket – ekkor már 5,5 km van mögöttünk.

A kis pihenő után tovább kapaszkodunk felfelé. Körülbelül 1,1 km után a kék sáv turistajelzést fogjuk követni, és nemsokára felérünk a Benevesze-tisztásra (1173 m). Idáig már 7,5 km-t tettünk meg. Lélegzetelállító kilátás nyílik innen a Gyergyói-medencére és a környező hegyekre.

Megcsodáljuk a Hargita-hegység északi részének vadregényes tájait, a Libáni-hágót, a Görgényi-havasok hullámzó vonulatait – Délhegyet, Nagy- és Kicsi-Somolyót, Kereszthegyet, Kecske-követ, Öreghegyet –, valamint a Kelemen-havasok bérceit, a Tászok-tetőt, a Közrez-nyakat, a Közrez-tetőt és a Macska likát.

Folytatva utunkat beérünk a Feketesoroki-erdőbe, innen nemsokára kiérünk egy tisztásra, összesen 11 km megtétele után, ahol a Kőházak (Vámházak) romjai (1475 m) találhatóak. Addigra már 880 métert emelkedtünk összesen.

A hely rövid története is érdekes: 1607-ben Gyergyószentmiklós vásárjogot kapott, így megindult a kereskedelem is, de ezzel együtt a járványok is gyorsabban terjedtek. A vámházakat azért építették, hogy a Moldva felől érkező kereskedőket és áruikat karanténba helyezzék, hiszen itt fontos vám- és átkelőhely működött Erdély és Moldva között.

Az itt található forrásnál szomjunkat olthatjuk, és felfrissülve indulhatunk a Pricske csúcsára, amely immár csupán 1,5 km-re található.

A Pricske-tetőre (1544 m) 12,5 km gyaloglás után érünk fel, 970 méternyi emelkedés után, ami minden fáradságot megér. Innen nagyon szép kilátás nyílik a Görgényi-havasokra, a Hargita-hegységre, a Gyergyói-havasok déli és keleti vonulatára, a Hagymás-hegységre, valamint a Csalhóra. Háttérben a Besztercei-havasokat és a Kelemen-havasokat látjuk.

A csúcson álló keresztet „Uram, jó nekünk itt lenni!” mottóval 2004. augusztus 7-én szentelték fel Urunk színeváltozásának ünnepén, a XIII. EKE Vándortábor alkalmával. Azóta a Pricske-tető zarándokhellyé vált, így minden év augusztusában búcsút tartanak itt, a gyergyói Táborhegyen. Elfogyasztjuk az ebédünket, megpihenünk, fotózunk, majd elindulunk lefelé, Gyergyószentmiklós irányába.

A köves úton lefelé haladva elérjük a Gárgyás-kutat, majd egy tisztást (1300 m). Innen egy kisebb emelkedőt leküzdve érünk a Rendy-tanyához (1260 m), ahonnan a Várbükk, Mórébükk, a Lóhavas két csücske, a Meggyes-havas, a Csofronka, a Nagy-Hagymás egy kis része, a Sípos-kő, a Hargita-hegység északi része és a Görgényi-havasok déli nyúlványa szépen kirajzolódik.

Utunk egy mezőgazdasági terület mellett halad el, és nemsokára megpillanthatjuk a Csobot-hegyet a két kápolnával.

Felérve a kápolnákhoz, a Gyergyói-medence teljes pompájában tárul elénk, a környező székely falvakkal és Gyergyószentmiklóssal.

A római katolikus kápolnát 1678-ban építették hálából a három pestisjárványt túlélő hívek, és Szent Anna tiszteletére szentelték fel.

Az örmény katolikus kápolnát 1746-ban építették az örmény közösség részére.

A keresztút mentén ereszkedünk le a Kápolna utcán, majd nemsokára jobbra térünk, és megérkezünk a Varga Katalin utca 14. számhoz.

Ahogy a Nap lassan leereszkedett a havasok mögé, Gyergyó csendje újra betakart mindent – a hegyek örök nyugalmát, és bennünk a nap emlékét.

Gyergyó földje nemcsak a lábnyomainkat őrzi, hanem a szívünkben is nyomot hagy – erdői, hegycsúcsai és az itt élők csendes ereje örökre velünk marad.

Csibi Teréz és Attila, Kádár Jolán és Zsolt