2. Kőhegy

Túránk során a Kalotaszentkirály-Zentelkéhez közeli, Magyarókereke határában húzódó magmás (vulkáni) kőzetekből álló Kőhegy gerincének egy részét járjuk végig, érintve a Kőhegy tavát. A hegy kopár, Dulului nevű csúcsát (912 m) ez alkalommal kihagyjuk, viszont a helyiek által jól ismert Hármas-kőszikla- és Tomordok-csúcsot útba fogjuk ejteni. Mindkét csúcsról gyönyörű kilátásban lesz részünk, ezért kár lenne kihagyni ezt a túrát a vándortábori repertoárból.

Úti célunk Kalotaszentkirály-Zentelke lesz, a térség egyik leghíresebb települése, ahol ebben az időszakban zajlik a XXXI. Nemzetközi Kalotaszegi Népzene- és Néptánctábor, így a rendezvénnyel járó fesztiválhangulatba is belekóstolhatunk, sőt a néptáncoktatást is megleshetjük, ha szerencsénk lesz.

Túránk útvonala megegyezik a kolozsvári EKE által szervezett Bánffy Miklós Emlék- és Teljesítménytúrák egyik gyalogos útvonalával, így lehet, hogy néhány túrázó számára már ismerős.

Utunk a Magyarókerekét Székelyjóval összekötő aszfaltút parkolójából indul. A parkolótól lefelé indulunk, majd kb. 130 m után feltérünk jobbra, egy földútra. Ezen kb. 1,4 km-t teszünk meg, először meredeken felfelé, majd szinten haladva, végül pedig ereszkedve, míg meg nem érkezünk a forrás- és csapadékvíz által táplált Kőhegy tavához, utunk első állomásához. Mivel az elmúlt években elég csapadékmentes nyarakban volt részünk, előfordulhat, hogy túránk alkalmával most sem fogunk sok vizet találni a tóban, de ha mégis, álljunk meg egy pillanatra és örüljünk a kis tó látványának.

Rövid megállónk után folytatjuk is utunkat, a tótól elindulunk visszafelé azon az úton, amelyen idejöttünk. Kb. 0,5 km után felfelé térünk balra, az erdő irányába, és a kék pont jelzésekkel ellátott ösvényt követjük további 500 m-en keresztül, egészen a nyeregig, ahol keresztezzük a gerincen haladó szekérutat. Itt balra fordulunk, és követjük a szekérutat, majd 300 m után balra egy kilátóhoz térhetünk le, ahonnan ismét megpillanthatjuk a Kőhegy tavát, ez alkalommal miniatűrben.

Folytatva utunkat az erdő fáinak kellemes árnyékában, 670 m után egy magaslati ponthoz érünk, ahol találunk egy csúcsjelző követ (valamikor ezt a pontot minősítették „hivatalosan” csúcsnak). Még 100 m és megérkezünk az 1050 m magas Hármas-kőszikla-csúcsra, túránk következő fontos állomásához, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Kalotaszegi-medencére. (Mivel a csúcson nagyon szűkös a hely, a pihenőt még előtte megejtjük, egy tágas tisztáson, ahonnan a Vlegyásza nagyságos vonulatát is megcsodálhatjuk.)

Az előttünk kitáruló csodás táj Bánffy Miklóst is megihlette, aki nyaranként kamaszéveiben egy hónapot töltött a Sebesvárhoz közeli Remetén, ahol a nagyapja lakott. Ekkor lett szerelmese a környék hegyeinek.

„Széjjelterjedve hosszan, három tompa sátrával a Vlegyásza végigüli délen az egész látóhatárt. Egy-egy hómező fehérlik az oldalán és gyalogfenyőfoltok. Más semmi. Nincs domborúsága. Egyetlen halovány szürkeség, akárha felleg volna. Ő uralkodik az egész tájon magasztos fönségben. Nem csoda, hogy az ősnépek úgy hitték: az istenek laknak a nagy hegyek ormán. (…) Akkor jártam be a Kalotaszeget. Bebarangoltam sok mindent. Hunyadon túl el Sárvásárra, Körösfőre. (…) Máskor másfelé. Át a Kőhegy oldalába, ahol a szirt derekában az a kis tó ül. Iszonyú mély. Üvegtiszta vizében gőték, acélfekete, kissé bőre szabott gúnyában. Széles, hullámos térségre lát onnan az ember. A Kalotaszeg legtágasabb részére. Emlékeimben aranysárgának látom, mert aratás előtt vagyunk, csupa búzaföld, el, messze, a bikali kaptatóig, a hunyadi szőlőkig. Emlékeimben így maradt meg a Kalotaszeg. Mintha aranysárga volna, mintha mindig sütne reá a nap.” (Bánffy Miklós: Gyermekkori emlék).

A csúcsfotó után rövid ideig még a gerincen, erdőben haladunk tovább, majd jobbra leereszkedünk egy málnás irtáson keresztül a hegy oldalába, egészen addig, amíg találkozunk a Székelyjó irányából érkező, sárga háromszöggel jelzett út végével. A Hármas-kőszikla csúcsától idáig 1 km-t tettünk meg. Innen először egy fakitermelő úton, majd az erdőn keresztül vezető ösvényen újra emelkedünk. Kb. 600 m után kiérünk az erdőből és megérkezünk a Tomordok előtti nyeregbe. Mielőtt nekivágunk az utolsó rövid, ám meredek emelkedőnek, vegyünk egy mély lélegzetet és gondoljunk arra, hogy ezután már csak ereszkedés vár ránk. A nyeregben jobbra térünk, 100 m-en keresztül még szinten haladunk, majd következik a 200 m távnyi 62 m-es folyamatos emelkedés, ami felvezet az 1150 m magas Tomordok-csúcsra, túránk következő fontos állomásához.

A jól megérdemelt pihenő alatt csodás kilátásban gyönyörködve fogyaszthatjuk el uzsonnánkat: előttünk a Kalotaszegi-medence terül el, de ha megfordulunk, a Vlegyásza vonulatában is elmerülhet tekintetünk beazonosítva az 1836 m-es csúcsot. A pihenőt és energiakészleteink feltöltését követően kb. 550 m-t ereszkedünk a kolozsvári EKE által 2020-ban létrehozott ösvényen a hegynyeregig, ahol egy széles földúttal találkozunk. Itt még egy utolsó pillantást vethetünk a Vlegyászára, majd eltérünk balra és elindulunk lefelé az említett úton. Ezután egy 2,3 km-es kellemes séta következik a fák hűsítő árnyékában, majd kiérünk az erdőből és 700 m után találkozunk a Kalotaszentkirályról induló Kőhegy tavához vezető úttal, amelyet a helyi önkormányzat aszfaltoztatott le néhány évvel ezelőtt. Innen az út mentén elindulunk jobbra lefelé, és sajnos a tűző napon haladva kell megtennünk az előttünk álló 3,21 km-es, kissé unalmas távot, amíg el nem érjük Kalotaszentkirály határát. Itt egy útelágazáshoz érkezünk, ahol a bal oldali makadámút a falu központja felé vezet. Mi viszont a jobb oldali, aszfaltos utat választjuk, amelyen a Tölgy-patak völgyében, a falu szemet gyönyörködtető Bácsmege utcáján haladunk keresztül. Az utca végén ismét egy kereszteződéshez érünk, innen balra térünk, követve a főutat, amíg meg nem érkezünk a falu központjába, az éppen épülő kultúrotthonhoz (a régit 2023 elején lebontották). Az itt található önkiszolgáló üzletben feltölthetjük kiüresedett energiaraktárainkat, az édesszájúak pedig megkóstolhatják Kalotaszeg legnépszerűbb fagyiját. Ha szeretnénk, lesétálva az iskolához belecsöppenhetünk az alig 900 fős kis település szokatlan nyüzsgésébe, hiszen az EKE Vándortábor hete egybeesik a népzene- és néptánctábor hetével. Ilyenkor főként Erdélyből és Magyarországról, de a világ különböző tájairól is összegyűlnek a néptánc és népzene szerelmesei azért, hogy egy héten keresztül elsajátíthassák a kalotaszegi tánc és zene virtuóz lépéseit és ütemeit. Ha szerencsénk van, épp a délutáni oktatásra érkezünk, ami 4 órától 6 óráig tart, így megleshetjük a táncosok próbáját. Ha időnk engedi, az udvaron felállított sörsátrak alatt szintén hűsölhetünk, vagy akár falatozhatunk, kipihenve a túra fáradalmait. Akik kulturális éhségüket csillapítanák, azoknak szeretettel ajánljuk az óvoda épületében berendezett Ady-emlékszoba vagy a Szent István park melletti tájház meglátogatását.

Kalotaszeg népszerű településéről röviden

Joggal feltételezhetjük, hogy Kalotaszentkirály-Zentelkét, Felszeg gyöngyszemét nem szükséges különösebben bemutatni az olvasónak, hiszen rendszeresen jelennek meg a sajtóban olyan írások, amelyek a kalotaszegi község sikereiről, megvalósításairól számolnak be. A fejlődő infrastruktúra, a virágzó turizmus, a népi kultúra és a helyiek vendégszeretete jelentősen hozzájárul a falu hírnevéhez, a politikai és a civil szférában pedig gyakran emlegetik követendő példaként. Nem meglepő, hiszen Erdély-szerte kevés olyan települést találni, ahol az önkormányzatnak hasonló iramban sikerült pozitív változást és fejlődést eredményeznie kitartó munkával és a közösség bevonásával.

A település első okiratos említése 1288-ból származik, amikor Kun László király a gyerőmonostori Mikola fiainak adományozza a már társegyházként szereplő Kalotaszentkirály-Zentelkét. A Szentkirály nevet István király szentté avatása (1083) után vette fel, a Kalota előtagot pedig egyes feltételezések szerint a honfoglaláskor itt letelepedett nemzetségről, más feljegyzések szerint pedig a Kalota-patakról kapta. A Zentelke ószláv eredetű szó, amely földi erődítményt, földvárat jelent. A 15. századtól a Bánffyak tulajdonát képezte a két falu, 1538 után a lakosság áttért a református hitre. Az ikerfalu 1848 novemberében szenvedte el legnagyobb pusztítását a havasról leáramló rablóbandák fosztogatása és gyújtogatása következtében. 1940-ben a második bécsi döntés értelmében a falu határa országhatár lett, így külterületeinek nagy része a román oldalon maradt. Ez azt jelentette, hogy amikor elindultak a falusiak megművelni a földjüket, magukkal kellett vinniük az útlevelüket is. Közigazgatásilag 1966-ban egyesítették Kalotaszentkirályt és Zentelkét.

A település egyik legjelentősebb történelmi emlékműve a református templom, amely a 13. században épült csúcsíves stílusban. Az 1848-as tűzvész idején leégett. 1994-ben az Illyés Közalapítvány támogatásával kazettásították, 220 kazetta készült kalotaszegi motívumokkal díszítve, mindegyik egyedi módon megfestve. A torony 1762-ben épült és három harangot őriz, amelyek közül a legrégebbi 1800-ban készült. A templom udvarán látható egy Mátyás-korabeli harang 1481-ből. Az orgonát Kolonics István építette 1876-ban. A szószék fölött elhelyezett koronát gróf Bánffy Miklós ajándékozta a templomnak, a papné székét pedig Jósika Sámuelné.

A Bánffy-kastély a múlt században, a 30-as évekig a református templom mellett a falu másik neves épülete volt, amely Zentelke északnyugati szélén állt. A kastélyt gróf Bánffy György építtette a bonczidai kastéllyal egyidő tájt. Az utókor legnagyobb sajnálatára az impozáns épületet lebontották, és minden mozdíthatót elhurcoltak belőle. Ma a régi épületegyüttesből csak a gazdatiszt háza áll, amely az Ady Endre Kulturális Egyesületnek ad otthont.

Ady Endrét rokoni szálak fűzték a kalotaszentkirályi Viski és Kiszely családhoz. A költő 1914. június 6-án, pünkösd vasárnapján látogatta meg először a falut Boncza Berta (Csinszka) társaságában. Ekkor kérte meg Csinszka kezét a lány nagymamájától, akit szintén Bertának hívtak. A költő a Kiszely család udvarán lévő hárs alatt ülve szemlélte a templomból hazatérő falusiakat, a látvány pedig annyira megihlette, hogy megszületett A Kalota partján című verse. A következő években Ady többször is visszatért a faluba, 1994-ben pedig emlékművet állítottak tiszteletére a hársfa alatt, amely azóta is büszkén áll az óvoda udvarán.

Az önkormányzat elmúlt 10–15 évének legnagyobb megvalósításait figyelembe véve, a teljesség igénye nélkül, kiemelhetjük a mellékutcák leaszfaltozását, az iskola épületének felújítását, a korszerű étkezde és bentlakás felépítését, a Kalota-patak szabályozását, a környéken egyedüli félolimpiai fedett uszoda létrehozását, a falu látképének szépítését célzó 58 ezer tulipánhagyma elültetését, a multifunkcionális sportpálya kialakítását, a régi vasúti sínek helyén létrehozott bicikliutat és a szennyvízhálózat kiépítését, a listát pedig folytathatnánk. A településen napközi óvoda és általános iskola várja a helyi és környékbeli magyar települések gyerekeit, a 2022–2023-as tanévtől pedig beindult a szakoktatás is, ahol turizmus-közétkeztetés és elektronikai szakképesítést szerezhetnek a fiatalok.

A faluban 1999 óta működik hivatalosan a turizmus a Davincze Tours utazási iroda koordinálása alatt, így összesen 35 panzió várja az ide látogató turistákat. A nemzetközi népzene- és néptánctábor mellett szüreti bál, Csipkebogyó-fesztivál és községnapok is szerepel a település eseményeinek repertoárjában, emellett a Szent Király Szövetség találkozójának szervezését is időnként felvállalják (legutoljára 2018-ban).

Az összeállítást készítette: Kismihály Boglárka