20. Szilágyság 1

Kirándulásunk során a Szilágyságba barangolunk, néhány jellegzetes helyszínt keresünk fel, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megismertessük ezeket az Erdélyt szerető és megismerni vágyó turistaközönséggel. Tesszük ezt azért, mert sajnos az a tapasztalat, hogy manapság a Szilágyságon legtöbben esetleg csak átutazunk, vagy éppenséggel elkerüljük, pedig akad itt is látnivaló bőven.

A hepehupás vén Szilágyság a Partium területén helyezkedik el, az Alföld szélétől a történelmi Erdély határáig terjed. A tájat a honfoglalás előtt mindenütt erdő borította, amelyek helyén ma nagyrészt szántóföldek, legelők terülnek el. A Szilágyság neve a latin nyelvben Sylva, Sylvania, azaz „erdőség”, feltehetőleg innen nevezték később Erdélyt Transsylvaniának, Szilágyságon túli, azaz „erdőn túli” területnek.

Ady Endre, a „hepehupás vén Szilágy” szülötte a következőképpen írja önéletrajzában: „Geográfia szerint a Szilágyságból jöttem, a régi Partiumból, tehát se nem Erdélyből, se nem Magyarországból.”

A közfelfogás a Szilágyságot tájegységként rendszerint összekeveri a közigazgatási értelemben vett Szilágy megye fogalmával.

A Szilágyság behatárolása. Hol is van a Szilágyság?

A Szilágyság a Kárpát-medence egyik legsajátságosabb vidéke, Erdély észak-északnyugati részén, a nyugat-keleti irányban magasodó Avas–Kőhát–Gutin–Cibles vulkánsor, valamint az Erdélyi-szigethegységből kiágazó Réz- és Meszes-hegység közé ékelődött halomvidék.

A néprajzi értelemben vett Szilágyság a mai Szilágy megye területének (3850 km²) mintegy felét (1900–2000 km²) foglalja el. A megye másik felét a Meszesen túli területek, pontosabban az Almás és az Egregy völgyének települései, valamint a Nádas és az Almás forrásvidékén elterülő kalotaszegi falvak (Sztána, Zsobok, Farnas, Kis- és Nagypetri, Váralmás) alkotják, amelyek sohasem voltak szilágysági települések. A legtömörebb meghatározást a Magyar Néprajzi Lexikon adja: „Szilágy a Réz- és a Meszes-hegység, a Szamos, valamint az Érmellék által közrezárt dombság.”

Nem azonos a Szilágysággal az 1876. évi területi átszervezéskor Kraszna és Közép-Szolnok vármegyékből és Kővár vidék egy részéből létrehozott Szilágy vármegye sem. Mégis ez utóbbi közelíti meg legjobban a hagyományos értelemben vett Szilágyság területét, azzal a különbséggel, hogy akkor a vármegyéhez tartozott Tasnád járás is számos érmelléki helységgel. A vármegyéhez tartoztak a Mázsa-patak menti települések (Korond, Bogdánd, Hadadnádasd, Hadad) és a bükkaljai falvak jó része is. Az 1968. évi megyésítés során ezek a települések Szatmár, illetve Máramaros megyéhez kerültek.

A Szilágysági-medence területén a harmadkor kezdetén tenger hullámzott. Máig kerülnek itt felszínre tengeri csigák maradványai. A tájat a honfoglalás előtt mindenütt erdő borította. A fennmaradt adatok szerint a Szilágyságot a magyarok a honfoglalás után nem sokkal már benépesítették. Előttük itt gyér számú szlávság élt. A középkorban a Szilágyság lakossága magyar volt, egészen a 15–16. századig, amikor a román lakosság beköltözése megkezdődött. A 18. században német lakosság is letelepedett itt.

A Szilágyságon belül több kisebb tájegység alakult ki:

• Kraszna-vidék, fontosabb települései: Somlyóújlak, Selymesilosva, Szilágylompért, Kárásztelek, Szilágysomlyó, Kraszna, Zilah.
• Berettyó-mente, fontosabb települései: Szilágynagyfalu és Berettyószéplak, Valkó vára.
• Tövishát, fontosabb települései: Szilágycseh, Diósad, Vérvölgy, Désháza.

A Szilágyság történelme

A térség már a legrégibb időktől fogva lakott volt, s már a korai kőkorszakból vannak nyomai az emberi életnek: Létka (Letca) község területén, a Szamos völgyében Kocsoládfalva (Cuciulat) határában található az egyetlen romániai barlangfestmény, még a neolitikumból. Később, az ókorban a dákoknak egy jelentős erődített települése volt Mojgrád falu határában, aminek a közelében épült fel a római kori Porolissum városa, Mojgrád katonai települése. Ez volt a legészakibb római település Dáciában.

A népvándorlás kora sem múlt el nyomtalanul, számos gepida és egyéb korabeli kincs és érmelelet utal erre, amelyek közül a legértékesebbeket Szilágysomlyón találták meg, s amelyek egy része Bécsben, más részük Budapesten található.

Ha hinni lehet Anonymusnak, akkor Töhötöm vezetésével a honfoglaló magyarok ebben a térségben győzték le Gyalu (Gelu) vezért, majd a magyar államalapítás után a térség hol Erdélyhez, hol meg a Részekhez (Partiumhoz) tartozott.

Az Erdélyi Fejedelemség korában (1541–1690) született Szilágysomlyón, a megye második legjelentősebb városában az egyik legismertebb erdélyi fejedelem, Báthory István. Jártak itt Bocskai hajdúi, Basta zsoldosai, de megfordult itt Vitéz Mihály vajda is, aki 1601 augusztusában Goroszlónál aratott győzelmet Báthory Zsigmond fejedelem erdélyi seregén. Thököly Imre is járt itt, hosszabb ideig tartózkodott Szilágysomlyón és más településeken is. A kuruc korban megfordultak errefelé kurucok és labancok, így számos labancpusztítást elszenvedett a tájegység, különösen Szilágysomlyó és Zilah. 1705. november 11-én II. Rákóczi Ferenc kuruc fejedelem Zsibó közelében szenvedett súlyos vereséget a jobban felszerelt és fegyelmezett császári haderőtől, s ennek következtében még közel két évbe telt, amíg eljuthatott Erdély belsejébe, ahol beiktathatták a fejedelmi tisztségébe.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc fő eseményei elkerülték ugyan a térséget, de a szilágyságiak kivették a részüket a történtekből: a jobbágyság itt is forrongott a késlekedő jobbágyfelszabadítás miatt, amit báró Wesselényi Miklós kormánybiztosként igyekezett siettetni. Ezt a pillanatot örökítette meg Fadrusz János szobra Zilah főterén, amelyet 1902-ben állítottak fel. Szintén Wesselényi érdeme, hogy 1848 májusának végére összehívták az erdélyi országgyűlést, amely az unió mellett a jobbágyfelszabadítást is egyhangúlag kimondta. 1848 decemberében Bem tábornok Szilágysomlyón vette át a megtépázott erdélyi haderő parancsnokságát, s innen kiindulva vezette győzelemre katonáit, aminek nyomán 1848 karácsonyára Kolozsvárt sikerült felszabadítani és 1849 márciusára Nagyszebent is sikerült bevenniük. A forradalom egyik legutolsó eseménye is itt történt, a világosi fegyverletétel után majdnem két héttel: 1849. augusztus 25-én Zsibón tette le a fegyvert az erdélyi hadsereg maradéka Kazinczy Lajos ezredes vezetésével, aki a nyelvújító Kazinczy Ferenc fia, ő lett aztán a 15. aradi vértanú.

Az 1876-os közigazgatási átszervezéssel jött létre első formájában Szilágy vármegye, és így létezett a különböző átszervezések nyomán egészen a második világháború utánig. Az 1918-as impériumváltás (Erdélynek Romániával történő egyesülése) érintette a térséget, és számos, az erdélyi román nemzeti mozgalomban vezéregyéniségnek számító személy erről a térségről származott, így a későbbi parasztpárti politikus, Iuliu Maniu (a Zilahi Refomátus Kollégium volt diákja) és Illésházi Papp György (Gheorghe Pop de Băseşti).

A II. bécsi döntés (1940. augusztus 30.) nyomán a Szilágyság Észak-Erdéllyel együtt visszakerült Magyarországhoz. Ugyanezen év szeptemberében a bevonuló honvédek és a helyi román lakosság között súlyos összecsapásokra került sor két faluban, Ippen és Ördögkúton. A második világháború utáni Romániában a Szilágyság lényegében megmaradt egyfajta elszigetelt régiónak, peremterületnek néhány jelentősebb centrum között, egyfelől a közeli Kolozsvár, másfelől Máramaros a bányavidékével, de Nagyvárad meg Szatmárnémeti is éreztette elszívó hatását. Ezzel is magyarázható, hogy a lakossága inkább apadt, mint gyarapodott. Ekkor a Szilágyság nagy része Kolozs tartományhoz tartozott.

1968-ban a megyerendszer ismételt kialakításával jött létre a mai Szilágy megye, amelynek főleg a megyeközpontját, Zilahot fejlesztették, iparosították, és ennek következményeként a lakossága is jelentős mértékben felduzzadt.

Iskolák Szilágy megyében

A megye legrégibb iskolája a hajdani zilahi Református Kollégium, amelynek első írásos említése 1646-ból való, s amelynek egykori épületében a mai Silvania Főgimnázium működik. Ahogy korábban a kollégium volt a vidék jeles scholája, úgy ma ez az iskola a tájegység legvonzóbb és legszínvonalasabb iskolája, bár azért számos más fontos iskola is van a térségben. Ma jóval több középiskola működik, számuk közel 20 a megyében, amiből kilencben folyik magyar oktatás is: Szilágysomlyón, Szilágycsehben, Krasznán, Sarmaságon és természetesen Zilahon. Az általános iskolák száma jelentős, közel harminc iskolában folyik magyar nyelvű oktatás is.

Művelődési élet, sajtó és irodalom a Szilágyságban

Bár a Szilágyság soha nem számított az erdélyi művelődés fellegvárának, hanem inkább mindig provincia volt, ennek ellenére számos jeles tollforgató megfordult a térségben, sőt egyeseknek a gyökerei is innen eredtek. Elég, ha csak Ady Endre nevét említjük meg, akinek valóságos kultusza van Szilágy megyében, egyre több emlékmű és intézmény őrzi a nevét. A régebbi és újabb tollforgatók közül akár két végpontként megemlíthető Ilosvai Selymes Péter és a kortárs regényíró, Szilágyi István neve.

A Szilágyságban a diktatúra éveitől eltekintve virágzó sajtóélet is volt, már a XIX. század végén működött két magyar hetilap – Zilahon és Szilágysomlyón –, és egy román.

1989 után ismét hihetetlen pezsgés indult be: több lap is alakult, amelyek közül a Szilágyság hetilap a legrégebbi, s a negyedévenként megjelenő művelődési folyóirat, a Hepehupa is elmúlt már 20 éves (2002-ben debütált). Számos művelődési egyesület létezik és működik Szilágy megyében, ezek egy része országos szervezeteknek a helyi fiókja: EMKE, Erdélyi Múzeum-Egyesület. Mások viszont helyi kezdeményezésre épülve vállalnak közművelődési és hagyományőrző feladatokat: Szilágysomlyón a Báthory István Alapítvány, Szilágycsehben a Tövishát Társaság és a Berkenye együttes, Zsibón a Wesselényi Társaság, Zilahon a Pro Zilah Kulturális Egyesület, az Ady Endre Könyvtár stb.

Szilágy megyei műemlékek

A Wesselényiekhez kötődő zsibói műemlékek (kastély, kripta és szobor) mellett Zilahon is áll egy Wesselényi emlékmű, Fadrusz János műve (1902). A Szilágyságban jelentős számú szép gótikus templom található: a kusalyi, a magyarkeceli, a krasznahorváti, a krasznarécsei és a krasznai református templom. A megye legrégibb, ma is álló épülete a somlyóújlaki református templom, amely a XIII. század második felében épült román stílusban. A korábbi korból még az almási és a valkói várak romjai említhetők meg, illetve a feltárt és részben helyreállított római város, Porolissum. De ne feledkezzünk meg a reneszánsz stílusban épült szilágysomlyói Báthory-kastélyról sem, amelyből sajnos mára már alig maradt valami.

1989 után a szilágysági magyarok számos helyen állítottak emléktáblát, szobrot jeles elődeiknek: Szilágysomlyón Báthory Istvánnak, Zsibón Wesselényi Miklósnak, Szilágylompérton Ady Endrének (Zilahon már volt korábbi szobra és emléktáblája is Adynak), Szilágynagyfaluban Arany Jánosnak, Krasznán Petőfi Sándornak, Sarmaságon Kemény Jánosnak, Szilágycsehen Gyulaffy Lászlónak és Szilágysámsonban Szikszai Lajosnak, a sort pedig folytathatnánk.

Honismereti kirándulásunk útvonala: Varsolc, Szilágylompért, Somlyóújlak, Szilágynagyfalu

Varsolc (Vârșolț) szilágysági, szűkebb értelemben Kraszna menti település. A Kraszna folyó termékeny völgysíkján, a Meszes- és a Magura-hegység nyúlványai által körülölelt dombok között terül el, ezek a dombok szőlő- és gyümölcs-, főleg szilvatermesztésre alkalmas területek. A források a település nevének eredetét a magyar varsa szóból eredeztetik. A varsa (vagy verse) halászati eszközt jelent.

Habár a falu a megyei főút mellett helyezkedik el, minden nyitottsága ellenére sokkal hagyományőrzőbb, mint a szomszédos települések. A helyi közösség legjellemzőbb tulajdonsága az ősi hagyományokhoz való ragaszkodás. Itt még van tisztaszoba, értékes régi bútorokkal, eredeti gerendás mennyezettel, rongyszőnyeggel, vetett ágy a féltve őrzött menyasszonyi kelengyével, az asztalon szőttes abrosz, az ablak alatt sokéves padládával. De mindennél fontosabb, hogy élnek még olyan idős emberek, akik csillogó szemmel, szívesen mesélnek a múlt dolgairól az őket kérdezőknek. Az idősek még mindig hordják mindennapi ruházatként népviseletüket, a fiatalabb nemzedék pedig ünnepnapokon ölti magára azt. Varsolcon egy olyan házat látogatunk meg, amelynek idős gazdája, Dénes Zsuzska néni szívesen beszél a múltról, a szokásokról, a népviseletről, megmutatja féltve őrzött kincseit, a különböző ruhadarabokat, szőtteseket, a vetett ágyat, a használati eszközöket. Kimondottan jólesik egy kicsit visszaforgatni a rohanó idő kerekeit, belefelejtkezni a közelmúlt történéseibe.

Szilágylompért (Lompirt)

Ady Endréről és szilágysági gyökereiről sokan csak annyit tudnak, hogy Érmindszenten született és Zilahon járt középiskolába. Azt viszont nagyon kevesen tudják, hogy az ősi Ady család Szilágylompérton élt. A költő nagyszülei – Ady Dániel és Visky Julianna – itt éltek, a református templommal szembeni Ady kertben állt a házuk, amit a nagyszülők halála után az örökösök lebontattak, és iskolaépítés céljára felajánlották a telket a közösségnek. Ma itt áll a költő nevét viselő Ady Endre Általános Iskola. Azt is kevesen tudják, hogy mivel a költő édesanyja nagyon beteges volt, a gyermek Bandira (így szólították a költőt a családban) szeretett nagynénje, Ady Julianna (Lilla néni) vigyázott hónapokig a Séra kúriában. Ezt a költő soha nem felejtette el, és már híres költőként is gyakran megfordult Lompérton, hogy a város zaját kipihenhesse. Ilyenkor a Séra kúria mögött álló gesztenyefa alatt ült le egy ott álló kőasztalhoz, hogy egy üveg bor társaságában kiírja magából érzéseit. A nagyszülők lompérti síremléke, a szeretett Lilla néni gondoskodása, az Ady fészek hangulata igazi otthont teremtett a fáradt költő számára. Egyszer egy képet küldött magáról az itt élő rokonainak, és alá ezt írta megjegyzésként: „Lompértra, az én másik hazámba, az én szeretett rokonaimnak küldöm. Ady Endre. Érmindszent 1914. jún. 2.”

Azóta ez a fénykép ösztönzi a helyieket arra, hogy a költő emlékét őrizzék, s az utókornak továbbadják, hiszen a költőóriás számára nem Nagyvárad, nem Budapest, nem Csucsa és nem is Párizs jelentett igazi otthont, hanem Érmindszent mellett Szilágylompért.

Szilágylompért református egyháza 1739-ben alakult és tíz évig Ilosva leányegyháza volt. A templom 1777-ben épült az ilosvai Gencsi István és neje, Péchi Klára által felajánlott telken.

A Kárpát-medence egyik legszebb fakazettás mennyezetű temploma a szilágylompérti. Összesen 172 kazettát tartalmaz, amelyek egyik felén virágdíszítések találhatóak: szegfű, tulipán, rózsa. A másik felén figurális kazetták vannak: bibliai alakok és események, népmesei figurák, asztrológiai elemek, állat ábrázolások. Mindezeket egy egységes rendben  festették fel a mennyezetre, a látogató órákig csodálhatja szépségüket. Értékes még a Mária Terézia tiszteletére festett kazetta a kétfejű sassal és az M.T. monogrammal, továbbá négy írásos kazetta, amelyen a mennyezet festőinek neve és az akkor szolgált lelkipásztor neve található, bibliai igeversekkel ékesítve.

Somlyóújlak (Uileacu Șimleului)

Sarmaság és Szilágysomlyó között félúton, a Kraszna bal partjának lankás domboldalain terül el a kicsiny, alig 600 lelket számláló Somlyóújlak. Már messziről látható a település Árpád-kori templomának fehér épülete. A román stílus egyedüli fennmaradt emléke a vidéken, igazi értékét viszont különleges, falfolyosós szerkezete jelenti, amely tájainkon egyedivé teszi. A falu viszonylagos elszigeteltsége magyarázza, hogy nemcsak az ellenséges pusztítások kerülték el, hanem a szakemberek java része is. A szinte minden díszítést nélkülöző, keletelt teremtemplom különleges művészettörténeti értékét az emeletnyi magasságban egykor az egész épületet körülvevő, mára már csak részlegesen megmaradt falfolyosó adja, amelyhez hasonlót csak jóval nyugatabbra, Ausztriában találunk. Építésének ideje a történelem homályába vész, nem ismerjük építőjét, nem lehet tudni, mi indokolja egyedi kialakítását. Mivel a Szilágyság kimaradt a pápai tizedjegyzékből, így azt sem tudjuk, melyik szent tiszteletére szentelték. Pontos választ a szakemberek sem tudnak adni. A templom hajójának délnyugati sarkában szűk, félköríves ajtónyílás található: a dongaboltozatos feljárat. Innen tizenhat falépcsőfok vezet fel a hajófalban húzódó folyosóig, de még mielőtt odaérnénk, egy utólag kialakított ajtónyíláson kiléphetünk a legénykarzatra. Az 1846-ban készült toldás következtében a falfolyosó összefüggő egésze sajnos megszakadt, de a látvány így is egyedülálló és csodálatos. A falfolyosók ma már csak a toldásig tartanak, mindkét falon ablaknyílások sorakoznak. Az egymásnak megfelelő ablakok jelentették egykor a templom természetes fényforrását. Közülük csak a legkeletibb pár tagjai vannak egyvonalban, a többi külső ablak egyre nagyobb csúszást mutat nyugat felé, így követve a napsugarak folyton változó beesési szögét, azzal a céllal, hogy a hajó minél hosszabb ideig legyen megvilágítva. A templom legnagyobb értékét és egyben legnagyobb rejtélyét az ismertetett falfolyosó képezi. Ki és milyen céllal építtette ilyenre? A templommal és történelmével kapcsolatban nagyon sok kérdés merül fel, ezek megválaszolása a szakemberekre vár.

Szilágysomlyó (Șimleul Silvaniei)

Szilágysomlyó a Magura lábánál, Zilahtól 25 km-re északnyugatra fekszik. A település neve a som szóból származik, ami nagyjából annyit jelent, hogy suvadó, omló oldalú hegy. Az elnevezés olyannyira nem véletlen, hogy a helybéliek szerint a város fölé magasodó 600 méteres Magura hegy nyomása még ma is „tologatja” az alatta folydogáló Kraszna folyó medrét. 1251-ben Vathasomlyova néven említik először egy Gyulafehérváron fellelt dokumentumban. Ma Szilágysomlyó a Partium egyik közepes nagyságú és jelentőségű városának számít. Ám ez nem mindig volt így: a 14. századtól kezdve a Báthory család fészke volt. A dicső múlt bizonyítéka a vár, amelynek jövője azonban meglehetősen borúsnak tűnik. A városközpontban álló Báthory-vár eredetileg csak egy udvarházszerű épület volt, majd a család gazdagodásával, erősödésével folyamatosan bővült, végső, ma is látható formáját pedig 1592-ben nyerte el. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben a labancok elfoglalták a várat, itt rendezték be az Erdélybe irányuló támadások lőporraktárát. 1848 decemberében Bem József itt vette át az erdélyi hadsereg főparancsnokságát, és szervezte meg azon a télen azt a hadműveletet, amely Kolozsvár felszabadításához vezetett. Bem azonban már majdnem romokban találta a várat, a labancok ugyanis korábban felrobbantották mindazokat az erdélyi várakat – köztük a szilágysomlyóit is –, amelyek Rákóczi-pártiak voltak. Sajnos azóta is eleget porlasztotta a múló idő az egykori büszke Báthory-vár köveit.

Szilágysomlyó jelenlegi Nagyboldogasszony római katolikus templomát 1532-ben építette Báthory István erdélyi vajda és felesége, Telegdy Katalin. Egy évvel később ebben a templomban keresztelték meg fiukat, Istvánt, akiből néhány év múlva erdélyi fejedelem és lengyel király lett. A Báthory család itt tartózkodásának és az általuk támogatott katolikus egyháznak tulajdonítható, hogy Szilágysomlyón a XVII. század elején is többségben katolikusok éltek. 1660-ban a törökök Várad felé haladva felégettek minden útjukba kerülő települést a templomaikkal együtt. Nem menekült meg Somlyó sem. Felújítása 1666-ban, II. Rákóczi György özvegyének, Báthory Zsófiának anyagi támogatásával volt lehetséges.

Szilágynagyfalu (Nușfalău)

A középkori Kraszna vármegye egyik központi települése volt a mai Szilágynagyfalu, amelynek első okleveles említése 1213-ból való, Villa Nog néven. 1249-ben IV. Béla király Valkó, Zovány és Nagyfalu királyi földjét szolgálatai jutalmául Geregye nembeli Pál országbírónak adta, akinek jelentős szerepe volt a keleti országrész tatárjárás utáni újraszervezésében. Azután a birtok többször gazdát cserélt, így a 14. század végén került házasság útján a losonci Bánffy családhoz. Ettől kezdve a losonci Bánffyak és Nagyfalu, valamint plébániatemplomának története összefonódott. 1413-ban a falutól délre, a Berettyó jobb partján felépítették a Boldogságos Szűz tiszteletére a pálos rend kisszámú erdélyi kolostorainak egyikét, amely temetkezési helyként is szolgált. A birtokos család közbenjárására Nagyfalu jogot kapott országos vásár tartására, gazdasága fellendült, így fokozatosan mezővárossá fejlődött.

A ma álló református templom a Bánffyak és a mezőváros polgárainak az anyagi hozzájárulásával épült fel plébániatemplomként a 15. század utolsó negyedében, késő gótikus stílusban. A templom a mai Szilágy megye legnagyobb középkori egyháza 15. századi állapotát viszonylag jól őrzi. A templomhajó gótikus boltozata valószínűleg az 1660-as török pusztításoknak esett áldozatul, viszont a szentély gyönyörű gótikus hálóboltozata meglehetősen jó állapotban van, zárókövei címereket ábrázolnak. Nyugatról az elsőn a losonci Bánffy család címere, a halmon ágaskodó griff látható, a másodikon egy sugarakkal körülvett, koszorúba foglalt kettős kereszt, a harmadikon liliom.

A Szilágynagyfaluban található egykori Bánffy-kastély egyike azon jellegzetes épületeknek, amelyek keményen megszenvedték a különféle, egymást követő rendszerek nemtörődömségét. Az impozáns ingatlan az államosítást követően különféle státusokat kapott, eredeti berendezését széthordták, állaga folyamatosan romlott, az ilyen-olyan javítási munkálatok során pedig csak veszített historikus jellegéből. Romos állapotban várja sorsa jobbra fordulását.

A Szilágyságban több évszázadon át meghatározó szerepe volt a közösség életében a Bánffy családnak. Báró Bánffy György író, zeneszerző Szilágynagyfalu szülötte. Operetteket, vígjátékokat és kisebb zeneműveket komponált. Szilágynagyfaluban 2009-ben, Bánffy György halálának 120. évfordulóján emléktáblát avattak a ma is álló Bánffy-kastély falán.

A leírást készítette: Kovács Zsuzsa