3. Kalota-havas

Miután buszunk elindul Sztánáról, áthaladunk Sárvásáron, Bánffyhunyadon, majd Sebesváron (Bologa) letérünk az E60-as főútról Székelyjó (Săcuieu) irányába. Székelyjó után nem haladunk tovább a Havasrekettyére vezető úton, hanem élesen jobbra feltérünk Havasrogoz (Rogojel) irányába és keskeny aszfaltúton, fák árnyékában haladunk túránk kiindulópontjáig. A menedékházig vezető 3,1 km hosszú úton 490 m folyamatos emelkedés vár ránk, mindeközben a kék sáv jelzést fogjuk követni. Eleinte a dimbes-dombos falu elszórt házai között haladunk, ahol az utca csendjét csak a turistákat megugató kutyák verik fel, majd magányos fenyők társaságában kaptatunk a havasi legelő emelkedőjén. A fárasztó mászás közben néha ne felejtsünk el megállni és visszanézve gyönyörködni az egyre távolodó falu idilli látványában. Ha a túravezető néha letér a kék sáv jelzésről, nem kell megijednünk, hiszen az útvonalak párhuzamosan haladnak, és nemsokára ismét feltűnik előttünk a jelzés. Még egy kis mászás, és hamarosan megérkezünk az 1400 méteren levő Vlegyásza menedékházhoz, utunk első állomásához, amelynek gazdái, Ioan és Cristina Potra (vagy ahogyan mi ismerjük őket, Ionaș és Iustina) év közben nemcsak szállással várják a túrázókat, hanem friss tehéntejjel, rumos teával vagy épp meleg csorbával. A forrásnál megtölthetjük kiüresedett kulacsainkat, a padokon megpihenve pedig gyönyörködhetünk a táj szépségében, majd kis szünet után folytathatjuk utunkat.

A menedékháztól továbbindulva, a piros pont és a kék háromszög jelzés párosát követve emelkedünk a soha meg nem valósult sífelvonó oszlopai mellett elhaladva. Tőlünk jobbra láthatjuk az egy-két éve elkészült makadámutat, ami éles kanyarokkal kígyózik felfelé , megkönnyítve az autós közlekedést a meteorológiai állomásnál dolgozók számára. Nagyjából 1,3 km-es távon 260 méternyi folyamatos emelkedő után a kék háromszög jelzés letér a Dregán-völgyi víztározó irányába, mi pedig folytatjuk utunkat a gerincen a piros pont jelzést követve a csúcs irányába. Most már 1600 m fölött vagyunk, az erdőhatáron túl beléptünk a borókások birodalmába. Az előttünk lévő 2,1 km-es távon már csak 166 m-t emelkedünk, és kevesebb, mint egyórás kellemes séta után meg is érkezünk a meteorológiai állomáshoz, utunk második megállójához. Itt elkészíthetjük a megszokott csúcsfotót a nemrég állított, szép új jelzőoszlopnál, majd következhet a megérdemelt pihenő. Napfürdőzés közben gyönyörködhetünk a pazar kilátásban. Nyugatra a Dregán-völgyi víztározó déli csücskének egy része, délnyugatra a Bocsásza-csúcs (Buteasa), délre a távolban a Nagy-Bihar-csúcs (Curcubăta Mare, 1849 m), ugyancsak délre, a közelben a Mikó-havas (Micău) és a Néma-havas (Nimăiasa), keletre pedig a Vlegyásza előhegye, a Kőhegy tűnik fel előttünk a Hármas-kősziklával (Horaiței) és a Tomordokkal (Bogdanului), valamint folytatásaként a Bocsi-hegy. Sajnos a Fehér-kövek pazar sziklafalait innen még nem láthatjuk, csak miután leereszkedünk a csúcsról.

Ösvényünk a meteorológiai állomás mögött halad tovább a piros pont jelzésen, majd a platón sétálva kevesebb, mint 800 m után elérjük a második csúcsjelző oszlopot is. Innentől kezdve következik a túra kellemes(ebb) része, a folyamatos ereszkedés, így a tempónkon is gyorsíthatunk, ha bírja a térdünk. A jelzőoszlopokat követve először csak mérsékelten ereszkedünk a csupasz platón, majd kb. 1 km után fenyvesben folytatódik utunk, 600 m után pedig egy meredekebb ereszkedő következik az erdőben. 665 m táv és 155 m ereszkedés után elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahol az útvonalunkba lentről belefut a sárga háromszög jelzés. Ezen folytatjuk utunkat eleinte fák között, majd széles havasi legelőn, élvezve a Fehér-kövek meredek sziklafalainak látványát. Hamarosan megpillantunk egy itatót, ahol a friss forrásvízből megtölthetjük kiüresedett kulacsainkat. Innen még 750 m hosszú ereszkedés következik, egy utolsó pillantást vethetünk a virítóan fehér sziklafalakra, majd belépünk a fenyők birodalmába.

Nagyjából 100-150 m után jelzetlen, de kalandos, alig felfedezhető ösvényen utunkat jobbra folytatjuk, majd egyre hangosabb patakcsobogásra leszünk figyelmesek. 200 m után egy kis tisztáson találjuk magunkat, régi tűzhely és sátorhelyek nyomait felfedezve. A patak folyásával ellentétes irányba haladva a kis tisztásunk felső részén pataknyi nagyságú, hideg, kristálytiszta vizű karsztforrásra bukkanunk, ami alig kibújva a hegy alól zajosan csobogva újra egy sziklatömb alá bújva tűnik el. Mintha bújócskázni szeretne velünk, 10 m után újra előbukkan, egyesülve a Bocsásza irányából folyó patakkal. Innen már a patakcsobogástól hangos fakitermelői úton haladunk lefelé. 300 m után kis patakunk látványos vízesést alkotva egy mély víznyelőben tűnik el, utunk innen kezdve, amint a neve is utal rá, egy teljesen száraz völgyön (Valea Seacă) halad tovább lefelé. 300 m után újra találkozunk a balról beereszkedő sárga háromszöggel jelzett ösvényünkkel. Innen már egy kissé monotonabb rész következik, erdei úton haladunk kevés kilátással 2,9 km-t a Havasrekettyei-vízesésig. Egyetlen fő látványosságunk a Sasbérc-kilátó (Lespezi) lesz, amelyet lentről csodálhatunk meg, ha elég szemfülesek vagyunk, ugyanakkor a táblát is látni fogjuk, amely azt a turistaösvényt jelzi, amely a kilátóra vezet fel.

Hamarosan megérkezünk a vízeséshez, túránk utolsó látványos állomásához, ahol a nemrég készült biztonságos hídról szemből is lefényképezhetjük a kecsesen aláhulló víztömeg csodáját. Nem is meglepő, hogy a látvány Bánffy Miklóst is megihlette, aki gyakorta járta a havasokat és szerelmese volt a tájnak: „…Minden mindig ugyanaz, mindig más és mégis azonos, a szem elkap egy-egy ilyen habrongyot, mely hullás közben átváltozik méretes cafattá, miközben más-más patyolat testvére odafönn megszületik ezernyi társával, kilövell szabadon, hogy ez is úgy hulljon le, enyhén, ahogy a madár száll és újra és újra és mindig és mindig folytonosan, soha meg nem szűnően…” (Talán kevesen tudják, hogy a Vlegyásza-hegység délkeleti oldalának jelentős része, 1903-ban kb. 5254 hektár a Bánffy-erdőbirtokhoz tartozott.) A vízeséstől már csak egy rövid, 1,2 km-es séta vár ránk, és megérkezünk a Stanciu-tisztáshoz, ahol bódésok várják az éhes, fáradt túrázókat. A jól megérdemelt 20-30 perces pihenő után még vár ránk egy 4 km-es kellemes séta a buszunkig, amelyet a Havasrekettyére vezető keskeny aszfaltúton teszünk meg.

A leírást készítette: Nagy Zoltán és Kismihály Boglárka