7. Cseteczel-körút

Kőrizstető (Scrind-Frăsinet) települést elérve lefordulunk jobbra a Vár-patak völgyébe (Valea Cetății – V. Cetățele – Cseteczel). Alig 3 kilométer után feltűnik a Pozsár-kő sziklája, jelezve, hogy jó irányba haladunk. Összesen kb. 4,5 kilométert kell haladni ezen az erdészeti úton, mikor is egy útkereszteződésnél, a Pozsár-kő alatt letehetjük buszunkat (itt folyik a Vár-patakba az Esztenácska/Stânișoara-patak).

Túránkra a jelzett úton indulunk el, a Vlegyásza menedékház irányába, a kis hídon át a kék pont jelzést követve. Szerpentinezve emelkedünk, erdei úton haladva, fenyők és bükkök árnyékában, néhol meredeken. Az erdőt elhagyva egy nagyobb rétet találunk pihenési lehetőséggel, kicsi forrással és szép kilátással a Vár-patak alsó völgyére. Itt két lehetőség vár ránk: ha szeretnénk, tarthatunk egy 20 perces uzsonnaszünetet, ha viszont kíváncsiak vagyunk a Pozsár-kőre, a csapat egy részével felmászhatunk rá.

Opcionális: A rétről 15 perc alatt fel lehet kapaszkodni a szintén vulkanikus Pozsár-kőre, amely tetején egy nagy kereszt áll (a helyiek úgy is nevezik a “követ”, hogy Pietrocul cu Cruce). A csúcs igencsak kitett, a kezünkre is szükség lehet a megmászásához, befogadóképessége is kicsi, max. 15-20 ember fér el rajta. A kitérő kb. 40 percet vesz igénybe, 1,5 km-t és 60 m szintet jelent pluszba. (A kitérővel kiegészített digitális nyomvonalat ide kattintva lehet letölteni.)
A szünet/kitérő után egy jelzetlen úton folytatjuk túránkat az Orosz-kő irányába.

Utunk egy esztena mellett halad el, aztán egy erősebb kaptatóhoz ér. A kaptatót megmászva balra kanyarodunk, egyenesen be az erdőbe. Itt nagy köveken egyensúlyozva, gallyak közt bujkálva jutunk fel az Orosz-kő déli, sokszögletű kőoszlopokból álló, vulkanikus sziklaormára. Kiérve a csúcsra pazar kilátás tárul elénk. A tájat északkelet és kelet felől a Kalotaszegi-medence uralja, délkeletről a Suliței-csúcs (1222 m), majd az Iconii-csúcs (1497 m), aztán nyugaton a Visszhangos-kő (Piatra Grăitoare, 1557 m) és északon a Kalota-havas (Vigyázó/Vlegyásza) csúcsa (1836 m).

Az alattunk elterülő völgyet körülvevő, várromra hasonlító sziklaormokat, a földtörténeti középkor kréta időszakában keletkezett, észak-déli irányú, felületig ható mély törés hozta létre, amelyen át nagy tömegű láva ömlött ki a Föld felületére. Az izzó lávából kihűlése után egy főképpen dácitnak nevezett kőzet keletkezett. Ebből a hatalmas dácit-tömegből alakult ki úgy 60 millió éve (paleocén korszak) az 1836 m magasra emelkedő masszívum is, a Vlegyásza (régi nevén Kalota-Alpok, lásd Tabula Hungariae – 1528). Utunkat ebbe az irányba folytatjuk. Egy elég meredek emelkedő után, a Rékási-hát (Dosu Răcadului) tetején balra térünk, tisztások és lucfenyvesek között kanyarogva haladunk a Petrieni-dombra (1294 m), ahonnan meredek, köves fakitermelő út kapaszkodik fel a Vlegyásza oldalába. Lucfenyők között megyünk tovább, immár a Fehér-kövek irányába, a kék sáv és piros pont jelzéseket követve.

Útközben elhaladunk néhány kereszt mellett, amelyeket az 1970-es repülőszerencsétlenségben elhunytaknak állítottak családjaik.

Rövid idő múlva egy finom vizű forráshoz érünk, ahol felfrissíthetjük víztartalékainkat. Most vagyunk utunk felénél. Kis pihenő után folytatjuk utunkat a Fehér-kövekre és a Vlegyászára vezető turistautak találkozásánál elterülő nyeregbe, ahol tartunk egy 30 perces ebédszünetet.

Nem sokkal a Vlegyásza kialakulása után, délről a Gyalui-havasok nedves, meleg, trópusi területéről a zivatarok vizei lehordták a kőzetek málladékát a Kalota-hegy (Vlegyásza) és a Gyalui-havasok közti szegletbe, a hegyek lábához. A földtörténeti újkor elején – körülbelül 60-55 millió évvel ezelőtt – megsüllyedt ez a terület és elöntötte az Erdélyi-medence tengere. Ennek a tengernek a fenekén hatalmas, világos színű mészkőzátonyok alakultak ki, amelyeket ma Fehér-köveknek nevezünk.

Ismételt megemelkedések és megsüllyedések után, a pliocén korszak közepén (5-2 millió éve) megemelkedett újra a terület és szárazra került a tulajdonképpeni Kalotaszegi-medence.

A pihenő végeztével utunkat a sárga pont jelzésen folytatjuk, a Száraz-völgy fölött, a Fehér-kövek peremén mászunk majd egy keskeny ösvényen, amely hol az erdőn keresztül vezet, hol a sziklák szélén halad, csodás kilátással a Vârfurașu-csúcsra, a Bocsászára, a Sík-havasra, a Néma-havasra, mígnem eléri a Fehér-kövek legmagasabb kilátópontját (1500 m), a Visszhangos-kő (Piatra Grăitoare, 1557 m) közelében. Innen az útvonal balra, meredeken elhagyja a gerincet, áthalad egy kis tisztáson, bejut az erdőbe, ahol rövid séta után mi jobbra fordulunk és kimászunk a Fehér-kövek utolsó kilátójára. Itt szemügyre vesszük, hogy hol jártunk, majd búcsút intünk a Száraz-völgynek (Valea Seacă) és a távoli csúcsoknak.

Visszatérünk a letérőhöz, egy darabig még követjük a sárga pont jelzést, majd az Esztenácska-réten (Poiana Stânişoara) letérünk balra, egy jelzetlen útra, érintünk egy forrást meg egy itatót, majd erdőben haladva, meredeken leereszkedünk a Cseteczel völgyébe (Valea Cetății). Itt nemsokára újra találkozunk a kék pont jelzéssel, amelyet követve leérünk a buszunkhoz.

A túra jellemzése: jelzett és jelzetlen utak, meredek lejtők és kapaszkodók, néhol a kézre is szükség lesz az előrehaladáshoz, kitett-veszélyes sziklaperemek/bércek, remek kilátás a környező hegyekre/völgyekre

A leírást készítette: Gy. Balogh László