6 Gyilkos-tó körtúra

A Gyilkos-tó és környéke a Hagymás-hegység egyik legkülönlegesebb gyöngyszeme, amely a Keleti-Kárpátok leglátványosabb vidékei közé tartozik. Bármely évszakban és bármely napszakban élményt jelent körbejárni a tavat. A tó varázsát, egyediségét festői környezetének, kivételes szín- és formagazdagságának köszönheti. Tavasztól őszig a Nagy-Cohárd (1504 m), a Likas-havas (1675 m) és a Veresszakáll (1182 m) fenyveseinek, valamint a Gyilkos-kő (1378 m) és a Kis-Cohárd (1344 m) vöröses fehér mészkőszirtjeinek változó tükörképe ejti ámulatba a látogatót. A víztükör színjátéka különösen a hajnali, kora reggeli órákban és tiszta, szélcsendes időben csodás. A tó és a part menti növényzet a vízre vetíti a zöld megszámlálhatatlan árnyalatát, melyek az ég kékjével és a sziklák fehér és sárgásvöröses színfoltjaival gazdagodnak. Ősszel a lombhullatók rozsdája keveredik a színkavalkádhoz. Hajnalban a lebegő köd mindezt álomképszerűvé varázsolja.

A Gyilkos-tó a Hagymás-hegység egyetlen tava, amely természetes völgyelzáródás által keletkezett 1837 nyarán, a Gyilkos-kő északnyugati lejtőjén felhalmozódott törmelékanyag lecsúszása következtében, amely esőzések hatására lezúdult, és elzárta több patak völgyét is. A tó eredetiségét és varázsát a fenyőcsonkokkal teletűzdelt vízfelület adja. Ezek a völgyet eredetileg borító fenyőerdő maradványai. Kezdetben egyszerűen csak Veres-tónak nevezték, a tavat tápláló Veres-patak miatt. A Gyilkos-tó nevet Orbán Balázs viszi be a köztudatba 1864-ben, amihez hozzájárult az is, hogy a tó déli oldalán található Gyilkos-kő nevet viselő hegytömb alsó része csúszott le. A tó 983 méter tengerszint feletti magasságban található, jelenlegi területe 11 hektár, kerülete kb. 2800 m. Ma már legnagyobb mélysége sem haladja meg a 9 métert. Alakja hosszúkás, észak-dél irányú, északi részén nyugatra hajlik, s egy nagy csizmához hasonlít.

A tavat négy nagyobb patak táplálja: a Vereskő-, a Likas-, a Cohárd- és a Juh-patak. A két nagyobb patak befolyásánál, a Vereskő- és a Juh-patak torkolatánál mesterséges gátakkal próbálják meggátolni a tó feltöltődését. Az elmúlt időkben a tó méretei közel felére csökkentek, mivel e két nagyobb patak hordalékával való folyamatos feltöltődés, a vízinövények iramos elszaporodása következtében az eliszaposodás veszélyezteti a tó életét.

Több neves személy is írt a tó keletkezéséről, ilyen volt például Orbán Balázs, valamint dr. Fejér Gerő. Írásaik ma is lenyűgözik az olvasókat.

Orbán Balázs tollából így olvashatunk a tó keletkezéséről: „E tó nem a teremtésnek őskohójából került ki, nem is az özönvíz lefolyásának egy fennakadt medenczéje, hanem egészen új alakulás: mert alig három évtizede, hogy ott, hol most e nagyszerűen szép tónak fénylő tükre terül el, gyönyörű havasi tér állott, melynek bársony gyepén a Likas-patak és a déli irányból letörtető Gyilkos-patak egyesültek, magas fenyvesek nőttek ki a patakok partvirányain, szép havasi virágok, kúszó mohák tarkázták a völgynek illatos füveit. De a mindig csudásan működő természet 1837-ben a völgy egybekeskenyülésénél összeontott két hegyfokot, sziklagátat rögtönözve, elzárá a völgyet, mely több éveken át megtelve a vízben gazdag két pataknak oda rohanó kristály cseppjeivel, előállott a Gyilkos-tó, így neveztetve a felette levő havasról. E tó óriási T-alakban terjed. Nyugatra irányuló lábát a Likas-patak befolyása alkotja, átkeresztjének délre eső végénél szakad be a Gyilkos-patak, északi végénél van a tó kifolyása. És minő gyönyörű, minő változatosan nagyszerű e tó környezete! Kelet felől hosszan nyúlik el mellette a Gyilkos-havas. Meredeken emelkedő oldalát sűrű nyíressel kevert fenyves erdő borítja, míg égre meredő teteje kopár, de e kopárságban van éppen gazdagsága, mert ott a legfestőibb csoportozatokban mészkő-sziklacsúcsok tornyosodnak fel, melyek hófehérek, simák és tündöklők, mint a márvány.”

Dr. Fejér Gerő gyulafehérvári kanonok, aki 1908-ban járt a Gyilkos-tónál, a Csíki Lapok 1908. augusztus 5-i számában így írja le a tó keletkezését: „Emlékezet szerint 1837-ben egy nyári nagy esőzésekor éppen e völgy szűk kijáratánál a víztől ittas hegyek két oldalt hanyat-homlok esve egymásra dőltek; a jobb oldali lankás oldal előre csúszva zuhant alá a mélységbe, a bal oldali meredek sziklafal fergetegszerű robajjal szakadt nyakába a lesiklott földtömegnek. A völgy elzáródott, üregeit a patakok vize megtöltötte s 15–20 méter mélységű tó keletkezett a gyönyörű havasi virágágyak fölött. A völgy fenyőit a víz elborította, csupán az évszázados, magas növésű fenyőóriások lombkoronája emelkedett ki a vízből. A víz sebes gyorsasággal emelkedvén fel a sziklagátig, átlépte kegyetlen torlaszát s bosszúból a gát fején keresztül tört utat magának, hogy sietve elérje Szurduk tövénél a Békás vizét és megalkossa ott a természet legbámulatosabb csodáját. Ez a tó eredete.”

Sétánk kiindulópontja a Gyilkostó vendéglő terasza melletti ösvény, amely piros kereszt és kék kereszt turistajelzéssel van jelölve. Elhagyva a vendéglő teraszát jobbra fordulunk, és az erdőben kanyargó ösvényen kapaszkodunk fölfelé a Nagy-Cohárd hegyláb egyetlen emelkedőjére. Alig 250 méter gyaloglás után balra térve a tó egyik legszebb kilátójához, a Kőerkélyhez érünk, ahol a Gyilkostó Adventure Egyesület egy üvegbalkont helyezett el 2021-ben a biztonságos turizmus érdekében. Itt szép kilátás nyílik a tó kifolyására és a tó déli, illetve a Juh-pataki ágára.

Néhány méter séta után az ösvény meredeken kezd ereszkedni a tó északi partja felé, ahol megtekinthetjük a Cohárd-pataki ágat. Fenyvesek között, széles ösvényen sétálunk a Cohárd-patak torkolatáig, vagyis a Tófarkáig, ahol balra átkelünk egy hídon, majd újból balra térve követjük Márton Ferenc útját. A Cohárd-pataki ág bal partján látható az elárasztott erdő leginkább épségben maradt része. Kb. 350 méter után jobbra kanyarodik az út, ahol megcsodálhatjuk a Gyilkos-kő (1378 m) csúcsát, majd egy kis séta után érjük el a Kőkaput.

Utunk tovább a tó nyugati partján, erdős sétányon vezet a tó vízinövényekkel teljesen benőtt déli ágához, ahol egy sorompó után egy útelágazáshoz érünk. Jobbra egy pisztrángtenyészet bejárata van. Itt a Likas-patak ömlik a Vereskő patakába, majd a híd fölött mindkettő együtt a Juh patakába.

Amíg elfogyasztjuk a harapnivalónkat, érdemes elidőzni és megcsodálni a tóban visszatükröződő Kis-Cohárd (1344 m) mészkőszirtjét. Balra, a hídon átkelve elhagyjuk a Juh-patak torkolatát és a 12C országúttal párhuzamosan folytatjuk sétánkat a tó keleti partján kiépített sétányon, egészen a csónakkikötőig, ahol csendes túránkat a modern kor turizmusának zaja rázza fel, zsibongó tömegével, bazárjaival, éttermeivel és a gyerekek szórakoztatására kitalált rögtönzött játszótereivel.

Elhagyva a kikötőt folytatjuk sétánkat a tó kifolyásánál felállított Szent István szoborig. A szobrot Székesfehérvár város adományozta, az emlékmű talapzatán lévő felirat szerint azzal a céllal, hogy megköszönjék a gyergyószentmiklósiak áldozatvállalását, mellyel őrzik és ápolják a Gyergyószentmiklós város határában elesett székesfehérvári honvédek emlékét, mely által megerősítik a két település összetartozását.

Innen a Békás-patak mentén a Gyilkos-tó vendéglő parkolójáig folytatjuk utunkat, majd átkelünk a 12C országúton, és 400 m séta után meglátogatjuk a Vereskő-nyereg alatt álló Szent Kristóf-kápolnát. 1917-ben még a Votiv templom állt a helyén, amely az I. világháború idején leégett.

1933-ban Kós Károly új tervet készített egy kápolna kivitelezésére, de sajnos egy újabb háború, majd a kommunizmus ellehetetlenítette az újjáépítést. A rendszerváltás után Hajdó István gyergyói főesperes kezdeményezésére új terveket készíttet Anthony Gall műépítész, a kivitelezéshez téglajegyeket és adományokat gyűjtenek. A kápolna alapkövét 1999. szeptember 26-án tették le Szent Kristóf, az utazók védőszentje tiszteletére. Felszentelésére 2001. július 28-án került sor Tamás József gyulafehérvári segédpüspök által. A kápolna belsejét díszítő körképet, amely a honfoglalás kori hitvilág és a korai kereszténység jelképeit örökítik meg, két képzőművész, Stefanovitcs Péter és Elekes Károly készítette.

Azóta is minden évben a június 24-ét követő szombaton búcsút tartanak itt, megáldva a járműveket és azok utasait.

Miután meglátogattuk a kápolnát, visszatérünk a vendéglő parkolójába., ahol vár az autóbusz.

A Gyilkos-tó legendája

„Valamikor élt itt egy csodálatosan szép lány, Fazekas Eszter. Haja fekete volt, szeme szürkészöld, mint a Szármány oldalán nőtt ezüstfenyő. Alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Eszter egyszer elment a gyergyószentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, aki házat is tudott ezermesterkedni, meg szekeret faragni. Ahogy szemük összevillant – és mert a szerelem hirtelen jön és szíven üt, mint a villám –, nyomban meg is szerették egymást. A fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek a tükrös mézeskalács mellé, és megkérte, hogy legyen a mátkája. Esküvőre azonban nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány csak várta, várta. Esténként agyagkorsójával kiment a csobogóhoz, és ott sóvárgott hosszú félórákon át a szerelmese után. Még a hegyeknek is meglágyult a szíve a lány sóhajtozásaitól, fájdalmas szép énekétől.

Történt azonban, hogy egyik vasárnap délután meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Azon nyomban nyergébe emelte és elvágtatott vele, mint a szélvész a Kis-Cohárdhoz, az ezerarcú sziklák közé, ahol a tanyája volt. Aranyát, ezüstjét ígérte a lánynak, gyémántos palotát akart építeni neki, csakhogy megszeresse. De Eszternek nem kellett sem a kincs, sem a gyémántos palota, csak a régi mátkája. Őt várta vissza, amikor felkelt a nap, akkor is, amikor behunyta szemét a világ.

Feldühödött a zsivány, és erőnek erejével akarta kényszeríteni Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák, és hatalmas záporral, mennydörgéssel válaszoltak, majd megindultak lefelé a völgybe, iszonyatos földindulással, s maguk alá temettek mindent – a lányt is, a zsiványt is. Így keletkezett a Gyilkos-tó, amely – ha napsütésben belenézel – szürkészöld, mint Eszter szeme.”