11. Kőhát-vízesés (Cascada Strungi) és Tisza-kő túra

A Kőhát-hegységet az Avas-hegységtől az 587 méter magas Huta-hágó választja el, általános iránya ÉNy–DK. Keleti oldalán az aknasugatagi fennsík határolja. A Kőhát átlagos magassága 1000-1200 méter, a nagy kiterjedésű andezitláva fennsíkja meredek, sziklás peremmel szakad le a Máramarosi-medence felé. A hegység a Keleti-Kárpátok belső vonulatának, a Vihorlát (Szlovákia)–Gutin hegyláncnak vulkanikus eredetű része. Kelet-délkelet felé a Lápos-, Cibles-hegységgel, délnek fordulva a Kelemen- és Görgényi-havasokkal, majd a Hargitával folytatódik. Vulkanikus kőzetei több ciklusban törtek a felszínre, 10 millió évtől 2,5 millió évvel ezelőttig. A vidékre jellemzőek a nagy kiterjedésű legelők, tisztások, valamint a tőzeglápos helyek, mint a Demeter-, Iezerul Mare-láp, Poiana Brazilor-mocsár, Taul Morarenilor és Hotinka tavak. Ritka növények élnek itt, mint a gyapjúsás, harmatfű, tőzegmoha, tavi lóhere. Altalaja az aknasugatagi fennsíkon sóban gazdag.

Túránk a Kőhát északi, sziklás peremének aljába vezet. A táborból Farkasrévre (Vadul Izei), az Iza folyó bal partjára busszal utazunk. Itt letérünk a Nagybánya–Máramarossziget főútvonalról, és a Súgó völgyében folytatjuk utunkat. A falu felkészülten fogadja a turistákat: több panzió, tiszta, rendezett udvarok, faragott máramarosi kapuk. A szűk, kanyargós aszfaltos út mellett hosszan elnyúlnak a házak. Elhagyva a házakat, az aszfaltos útnak is vége. Köves úton, széles völgyben, kisebb-nagyobb tisztások, legelők váltogatják egymást, mogyoróbokrok, gyertyán- és juharfák közepette. A tisztások szélén megjelennek a hétvégi faházak, színfoltokat adva a természetnek. Busszal 9 km-t utazunk a völgyben egy nagyobb emelkedőig. Gyalogos túránk itt kezdődik, 650 méteres magasságban. Pár száz méter után elhagyjuk a jó minőségű utat, majd balra térünk egy rossz minőségű köves útra. Enyhén emelkedünk a csörgedező patakok mentén, amelyek kellemes közérzetet, hőmérsékletet biztosítanak a nagy melegben. Közben erdei utunk többször elágazik, több kis patak, csermely keresztezi. Mocsaras hegyaljhoz érünk, a bal oldalon lévő részt Taul cu arininek hívjak, magyarul Égerfa-tó, és ha jobbra felnézünk, kezd kirajzolódni a Kőhát meredek vulkanikus pereme. Még néhány száz méter és ösvényünk egy meredek, érdekesebb szakaszhoz ér, kiálló kövekkel, vizes, csúszósabb talajjal. Ezen a terepen haladva jutunk el a vízeséshez, ahol hatalmas, függőleges bazalt sziklákról 30 m magasról zúdul alá a víz, az időjárásnak megfelelően kisebb vagy nagyobb mennyiségben. Innen visszaereszkedünk az ösvényen, és megkerüljük a mocsaras részt, majd rövid emelkedőkkel közeledünk a Tisza-kőhöz. A vízeséstől kb. 2 km-re egy nagy kiterjedésű rétre érünk. Itt pihenőt tartunk, elfogyasztjuk az uzsonnánkat, sziesztázunk, élvezzük a táj szépségeit. A Tisza-kőre kissé meredeken emelkedünk, de mindössze 50 m szintkülönbséget. Felérve a táj, a panoráma lenyűgöző. A körpanoráma DK irányból: Gutin, Lápos-hegység, Radnai-havasok, Máramarosi-havasok, amelyek átnyúlnak Kárpátaljára, alattunk a Máramarosi-medence, láthatjuk Farkasrévet és a Súgó-völgy egy részét, mi pedig a vulkáni medence peremén állunk. Visszatérünk a rétre, ahol megpihentünk, és hosszan ereszkedve, kb. 6,5 km után visszaérkezünk kiindulási pontunkhoz. 

Kinczel Ferenc