13. Lápos-hegység túra

A Vihorlát (Szlovákia)–Gutin vulkanikus hegylánc keletre a láposi hegyekkel folytatódik, melyek a Keleti-Kárpátok nyugati nyúlványának belső, legfiatalabb vulkanikus hegyvonulatát jelentik. Akárcsak nyugati szomszédjának, altalaja gazdag színesfémekben, főként arany, ezüst, galenit terén. A bányák a hegyvonulat mindkét oldalán megtalálhatóak. Északon Budfalva (Tótosbánya, románul Budești) határában a Zserampó (Jereapan) és Tótosbánya (Budești)  kitermelője ismert, a déli oldalon pedig Erzsébetbánya (Băiuț). Bányáikat régen bezárták, előbbieket az 1950-es, utóbbit a 2000-es években. Természeti kincsei alig ismertek, ritkán jár turista erre, pedig a gyönyörű gyephavas hosszú gerincei pazar látványt nyújtanak a közeli és távoli vidékekre az 1300 m feletti magasságból. 

A Lápos-hegységre jellemzőek a mély völgyek, amelyektől a gerincek oldalai aránylag meredekek. Kőzettanilag vulkanikus eredetű, többségében andezitből áll. Növényvilága nagyon változatos, 1000 m alatt dominálnak a bükkfélék, míg afölött, főleg északon a lucfenyők. Hatalmas kiterjedésben a gyephavas uralkodik, ami biztosítja az állatok legeltetését és a téli szénakészletet. Megemlítendő még az Erzsébetbánya (Băiuţ) feletti évszázados erdő, melyben több mint 300 éves famatuzsálemek élnek.

Vízrajzilag az egész vonulat vízválasztót képez a Tisza és a Szamos vízgyűjtői között. A Szamosba ömlő vizeket a Lápos folyó gyűjti össze, míg északon az Iza viszi őket a Tiszába. 

A hegy kelet-nyugat irányú főgerince 16 km hosszan nyúlik a Neteda-hágótól a Fenyves-tető (Văratec) és Secu közötti nyeregig. A Neteda-hágót Kapnikbánya irányából a sípályák felől közelíthetjük meg, valamint az északi oldalról, Aknasugatag-Budeşti irányából. A főgerincet jelölő piros sáv turistajelzést fogjuk követni, ami a Gutin-hegységből ereszkedik a hágóba, és folytatódik kb. 300 m-re a hágótól, a műúton Kapnikbánya felé, ahol bal oldalon egy kereszt van az út mentén.

Sűrű fenyőerdőben indulunk, figyelmesen követjük a piros sávot, mert több út keresztezi egymást az erdőben, így könnyen más útra tévedhetünk. Másfél óra alatt megteszünk 3 km-t és 150 m szintemelkedést. Kisebb-nagyobb réteken járunk majd nagyon szép kilátással. A főgerincből északnak induló Magura-nyeregbe érünk. Itt keletnek fordulunk, kis ereszkedő után ismét egy nyeregbe jutunk. Jobbra kb. 400 m-re a Fekete-tó tőzeglápja lenne látható, de mi folytatjuk utunkat a piros sávon a Prisaca-hegy alatti kisebb réten, amiből  az 1 km-nél hosszabb Neteda-rét nyílik, újabb, más irányba néző kilátással. Áthaladva a réten, jobbra megpillantjuk a Neteda (Plesca) 1322 m-es csúcsát. Innen 360 fokban van kilátásunk: keletre a Cibles, Văratec, Radnai-havasok, északra alattunk a Máramarosi-medence,  az Iza és a Cosau völgye, fölötte a Máramarosi-havasok romániai része: Toronyága (Toroiaga, 1930 m), Bárdó (Vf. Pietrosul Bardau, 1850 m), Pop Ivan (1938 m) és kárpátaljai (Ukrajna) része: Fagyalos, Kraszna- és Róna-havas. Nyugatnak fordulva a Gutin-hegylánc, délre az alacsonyabb Sátor-hegy (1041 m) a láposi medencével. Követjük tovább a főgerincet és a piros sáv turistajelzést. Egy kisebb erdőn áthaladva az 1 kilométer hosszú Prislop-rétre érünk, megcsodálva az előttünk magasodó Prislop 1332 m-es csúcsát. Az itteni panoráma hasonló a Neteda-csúcson látottakhoz. A rét közepén délre fordulva, a Prislop-kő (1315 m) magasodik, szép kilátással a Lápos folyó völgyére. Ez a kitérő kb. 1,5 km oda-vissza. A Priszlop-csúcson értük el túránk legmagasabb pontját, innen a budfalvi kolostorig ereszkedünk 470 m-t.

Kinczel Ferenc bronzjelvényes túravezető