21. Koltó, buszos túra (honismereti túra)

Első megállónk Koltó (Coltău), melynek neve Petőfi és Szendrey Júlia 1847-ben beteljesült boldogsága által vált ismertté a magyar irodalomtörténetben, és szintén emiatt lett kulturális zarándokhellyé a mai máramarosi szórványvidéken. A falu a Lápos szélesen megnyíló völgyében terül el, ahol szelíden simulnak el az erős vonalakkal egymásra torlódó nagybányai hegyek. A fiatal pár hat hetet töltött itt édeskettes magányban, mely idő alatt a költő 24 verset írt, ezek közül a legismertebb a Szeptember végén című szerelmi elégia.

A települést 1405-ben említik először egy határjárási okiratban Kolcho néven. Koltói első állomásunk a református templom, mely 1819-ben épült, 21 méter magas, három harangos kőtornya 1828-ban készült el. Itt tartotta keresztvíz alá Petőfi és Szendrey Júlia Sebestyén Katalint, az egyik koltói család kislányát. 

A Teleki kastélyt is megcsodáljuk, melyet a XVIII. században gr. Teleki János építtetett, és hozott létre majorságot körülötte. Az eredetileg barokk stílusú kastélyt 1821-ben restaurálták, majd 1845-től leghíresebb gazdája Teleki Sándor, a koltói „vad gróf” lett, kinek neve és regényes élete a történelem, irodalom és a zenetörténet berkeiben is közismert: Táncsics Mihály neveltje, Liszt Ferenc útitársa, Bem és Garibaldi legkedvesebb segédtisztje, Petőfi Sándor, Victor Hugo és a két Dumas jóbarátja. Az épület a XX. század elején került kibővítésre, hogy tágasabb teret nyújtson Teleki János – a vad gróf helyben gazdálkodó fia – és öt gyermeke számára. Ebben az időben épült meg a kastély északnyugati oldalán egy tágas terasz, ahonnan a máramarosi bércekkel koszorúzott Lápos-völgy panorámájában gyönyörködhet a látogató.

A kastélyban 1960-ban Petőfi-emlékszoba nyílt, a kastélyt övező parkban pedig az elmúlt 30 évben közösségi összefogással négy szobor felállítására került sor (Szendrey Júlia és Petőfi Sándor egész alakos bronzszobra, valamint Bem József, Liszt Ferenc és Teleki Sándor mellszobra).

A Teleki család három évszázadon keresztül jelentős szerepet játszott az erdélyi és magyar közéletben, hiszen ebből a családból származik a marosvásárhelyi Teleki Tékát alapító Teleki Sámuel, a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke, Teleki József, az első magyar tannyelvű pesti leánynevelő intézetet létrehozó Teleki Blanka, vagy Teleki Pál miniszterelnök. Teleki Sándor 18 évi emigrációból hazatérve építtette fel a szomszédos “vörös kastélyt”, mely ma a falu általános iskolájának otthonául szolgál, és Petőfi Sándor nevét viseli. 

Utolsó koltói megállónk a református temetőben lesz majd, ahol megtekintjük Teleki Sándor és felesége sírját, ahol fekete gránitból készült oszlop őrzi emléküket. 

Ezután Magyarberkesz (Berchez) felé vesszük az irányt. Első említése egy 1231-es oklevél 1397-ből való másolatában Berkest néven olvasható, mely az ómagyar Berkes személynévből keletkezhetett. Valamikor nagyrészt innen kerültek ki Kővár kapitányai és őrsége. Régen a vidék központja volt. Több nemesi család is lakta (Pelei, Mózsa, Katona, Péchy). Gótikus papi ülőszékkel rendelkező temploma 1514 előtt épült, de még ugyanabban a században  a reformátusokhoz került. Az épületet 2015-ben restaurálták, mely folyamat során előkerültek a gótikus elemek.

Utolsó megállónk Kővárhosszúfalu (Satulung), mely a Kolozsvár–Nagybánya főút mentén található. A faluban egy barokk stílusú kastély tűnik a szemünkbe. Kertjét tömör kőfal övezi, a kapu fölött latin nyelvű felirattal: „Qui bene latuit bene vixit” (Aki jól elrejtőzött, jól élt), mely gróf Teleki Imre (1782–1848) jelmondata volt.  Itt született 1806-ban legnagyobb gyermeke, Teleki Blanka (1806–1862), a magyar nőnevelés úttörője, aki 1846-ban magyar nyelvű leánynevelő intézetet állított fel Pesten. Ez volt az első középfokú leányiskola Magyarországon. Mivel a kastély nem látogatható, sajnos csak egy rövid körbejárás lehetséges.

Tóth Géza Ivor – túravezető