3. Várkő (Farcău) túra a Máramarosi-havasokban

A túrára kiszemelt terület a Máramarosi-havasokban (Munţii Maramureșului) található, melynek nagyobb része Ukrajna területén fekszik, a határon átnyúlva a Máramarosi-havasok romániai egységét képezi. Ennek határai északon a román-ukrán határvonal, délkeleten a Borsai-hágó, délen-délnyugaton pedig a Visó völgye.

Legmagasabb pontja ukrán oldalon a Hoverla (2061 m), a két ország határán a Pop Iván-csúcs (1937 m), román oldalon pedig a Várkő (Vârful Farcău, 1957 m) és a Toronyága (Vârful Toroiaga, 1930 m).

A terület kristályos kőzeteinek folytonosságát néhol eruptív kőzetek szakítják meg (mint például a Várkő- és Mihailecu-csúcs környéki bazaltok esetében), melyek ellenállóságának köszönhető részben, hogy a Várkő a Máramarosi-havasok Romániába eső részének legmagasabb pontja. A mellette lévő Mihailecu-csúcs övezetében már jól aprózódó, könnyen széteső magmás kőzetek mészkőrétegekkel váltakoznak, ennek köszönhetően a környéken kisebb barlangok is keletkeztek.

A hegységben nyoma maradt a lejátszódó glaciális folyamatoknak is, bár egyik legérdekesebb tava, a gerinchelyzetű, 1684 méteren fekvő Vinderel-tó inkább hófolteróziós eredetű.

Növényzete megegyezik a hasonló klímájú és magasságú területek növényzetével, azzal az elkeserítő ténnyel kiegészülve, hogy az erdőkitermelés észszerűtlen alkalmazása és a szervezett lopás az erdőhatárt 500 méterrel tolta lennebb. A térségben gyakoriak a hirtelen áradások, hiszen a vizet megtartó erdőtakaró jelentős részén a csapadék gyorsan lefolyik.

A tábor autóbusz-állomásából a főleg ruszinok lakta település, Oroszkő (Repedea) felé vesszük az irányt, ahová  80-90 perc múlva (57 km) érkezünk. Itt megkeressük a Repedea-patak Ruscovába való torkolatát, a túra ettől 150 méterre indul. Egy gödrös, rossz minőségű köves úton indulunk, aztán elhagyva a falu utolsó házait, az ösvény egyre meredekebbé, szűkebbé válik, majd egy beszűkülő katlan peremén jobbra fordulva beérünk egy ritkás erdőrészbe, ahonnan az út északi irányba tart, végig emelkedve a Mihailec főgerincéig. Az erdősávban található forrásokat kihasználva pótoljuk víztartalékainkat.

Az erdőből kiérve egy füves területre, esztenák mellett haladunk el. Ezeket jól megtermett, határozott fellépésű kutyák őrzik. Utunkat tovább folytatjuk a meredek kaptatón egészen addig a pontig, ahol felmagasodik a Mihailec oldalsó gerince. Onnan szintvonalon, jelzett úton haladunk egészen a főgerinc aljáig, ahonnan egy hosszú emelkedőn érünk ki a gerincre. 1550-1600 méterre kapaszkodva elérjük a nyerget, innen jól látjuk mind a Várkő-, mind a Mihailec-csúcsot, illetve a köztük lévő nyeregben a Vércse-tavat (Lacul Vinderel), gyönyörű a panoráma minden irányba.

 A gerincen nyugati irányban indulva annak végén érjük el az 1918 méter magas Mihailec-csúcsot. A csúcstól pár méterre II. világháborús lövészárkok nyomait látjuk. Alattunk terülnek el a Groapa lui Bologa és Groapa Julii völgyek. Körbetekintve, tiszta idő esetén messze el lehet látni, keleten-délkeleten a Radnai-havasok, délen a Cibles, nyugaton a Kakastaréj és a Rozsály, északnyugaton a Pop Iván felé. Innen leereszkedünk a tóhoz, ahol megcsodáljuk annak szépségét, feltöltjük kulacsainkat a forrásokból, erőt gyűjtünk, megpihenünk. A tó felszíne 0,90 hektár, a belőle eredő Vinderel-patakocska lennebb a Mihailec-csúcsról érkező vizekkel komoly vízmennyiségeket vezet le hirtelen esők után. A tó legnagyobb mélysége kb 5,5 m. 

A tó északi partjáról jelöletlen ösvény indul a csúcs irányába, amit kb. 45 perces kaptató után érünk el. Itt kereszt jelzi, hogy a Máramarosi-havasok legmagasabb pontjára, a Várkő-csúcsra (1957 m) érkeztünk. Hatalmas füves lejtők terülnek el alattunk. A csúcson természetesen nem marad majd el a csúcsfotó, majd egy kis pihenő után a már ismert útvonalon ereszkedünk vissza a faluba az autóbuszhoz.

A túra megfelelő fizikai felkészültséget igényel, főleg a hosszabb emelkedők miatt, indokolt a kényelmes viselet, nem túl nehéz hátizsák, illetve a határvonal közelsége miatt tilos letérni a túra útvonaláról.